Picur 10 évesen még leül velünk társasozni, de már feltűnően unja, néha forgatja a szemét és alig odafigyelve dob. Kivéve persze, amikor az ajándék kereséshez érünk (ebben), mert akkor elfelejti, hogy unja és elkezd keresni, örül a megtalált ajándéknak... majd vállat vonva tovább adja a kockát... 

A Kicsi is már nagylány, magas, szép, mosolygós, komoly és a Harry Potter első kötetét is olvasta ismeri... DE azért ma este, amikor a Konyhafőnök döntőjét néztük a tévében, egy ponton elrohant a szobájába, előhozta az összes főzős játékát és vadul kevergetni kezdett valamit a műanyag lábosban :-) Imádom!

A gyerekeim szerintem azt hiszik, hogy a nagycsalád az olyan mint egy társasház. Igazából nem is állnak messze a valóságtól, ma például mindannyian a lépcsőházban találkoztunk, babáztunk (élő, gyönyörű, kékszemű, szőke kicsi lánnyal), kutyáztunk, majd a lányok elmentek szomszédolni. Mondjuk előtte behajították a táskájukat az előszobába.

Pár napja meg, amikor nagyon izgultam és nagyon vártam Picur telefonját, mert életében először jött egyedül haza, a következő sms-t kaptam: "Picur rendben hazaért. Nincs leckéje. Kicsit tévézik. Ne izgulj!". Igen, a szomszéd néni írt. :-)))

Ezt mondta Laci, a Nyitott Műhely vezetője, tulajdonosa, üzemeltetője és szakácsa a táborról, ahol Picur az elmúlt hetet töltötte. Az utolsó napon ugyanis kiállítást tartottak az elkészült művekből a szülőknek és érdeklődőknek a műhelyben, ahol így pár elképedt szülő és néhány bőnadrágos, tarisznyás, John Lennon szemüveges barát/évfolyamtárs/kitudjaki lófrált az installációk között. A háttérben mentek az írásvetítőre készített animációs filmek (színes fóliákból kivágott figurákkal készítve), meg a héten készített képek, amin azt láthattuk, ahogy a táborozók éppen a Délin keresztül cipelik át a "világukat" (egy óriási kifestett lepedőt) a Vérmezőre, természetesen kifeszítve, röhögve és botladozva. 

Laci, aki stílusában engem Picur furulyatanárára emlékeztet, sok emléket felidézett a táborról, ugyanis ő félig ott volt - a pult mögött főzött ugyanis a gyerekeknek¹. Elmesélte azt is, hogy a gyerekeknek volt egy postaládájuk, vagyis mindenkinek volt egy borítékja, amiben üzenteket fogadtak egymástól. Neki nagyon tetszett az ötlet és látta, hogy mennyire örömet okoz, ezért nagyon meghatódott, amikor az egyik táborozó kislány - Picur - odament hozzá és megkérdezte, hogy szeretne-e ő is borítékot. Mert akkor csinálnak neki is és természetesen üzeneteket is kap majd. Laci meghatódott, Picur örült, mi meg Maczkócal végtelenül büszkék voltunk a nagyon empatikus gyerekünkre.

Pöttöm meg irigy volt a sok élményre, de szeptembertől már nem lesz, mert ő is mehet a heti alkotó-alkalmakra Picurral együtt. Kiváncsi leszek, hogy ő majd mit hoz el ezekről. Picurt nagyon feltöltötte ez a hét, a kiállításon végtelen izgalommal húzta-vonta Maczkót az egyik helyről a másikra, nagyon büszke volt és tele volt élménnyel, Maczkó mondta is, hogy még nem látta ilyennek a lányt. Nézzétek meg Ti is miket csináltak!

¹Próbáltam megtudni, hogy miket és hogyan főzött, mert Picur mindent megevett és minden ízlett neki, még a hagymaleves is, amit én imádok, csak eddig ő nem evett, de sajnos nem tudtam meg sokat Lacitól, ugyanis bocsánatkérően elmagyarázta, hogy fogalma sincs róla, hogy hogyan főzött, mert csak úgy csinálta. Ok, köszönjük. Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam...

Picur a táborban délelőtt drámajátékokat játszott, délután meg kézműveskedett ("a saját világunkat építettük meg, modellekkel és én a Roxfortot építettem!"), Pöttöm egész nap tornázott, én meg dolgoztam (és végre nyugodtan beszélgettem telefonon!). Szuper napja volt mindenkinek.

Hazaköltöztünk, vége, még két tábor (1-1 igazából) és iskola is lesz, de ez mellékes, mert ma reggel bepakoltam mindent (ami befért a bőröndbe) és hazajöttünk. Ez a rossz hír. 

A jó hír, hogy jó volt, nagyon jó volt idén is a nyár, a lányok szerint annyi mindent csináltunk! És tényleg mindig csináltunk valamit, ha mást nem, akkor SEMMIT, de nagyon odatettük magunkat akkor is. Emlékeztek még az otthonmaradós posztra? Na, mi pont így nyaralunk. Otthon, Almádiban. Amikor csak lehetőségünk nyílik rá, nem megyünk onnan sehova, mert az az alaphelyzet, hogy ott vagyunk és ha elmegyünk, akkor azt orvosolni kell és haza kell menni, lehetőleg gyorsan. Persze a karantén alatt ezt szigorúan vettük, de az az igazság, hogy ha az otthont a tágabb környezetünkre értjük (legyen mondjuk az Almádi+amit biciklivel kényelmesen elérsz), akkor nálam nyáron ez a default setting. Hihetetlen módon még így is úgy zárunk minden nyarat, hogy jaj, kimaradt ez, meg kimaradt az, mert Almádi a világ közepe, mert nem is ebédeltünk A Zöldben(megpróbáltuk, de szünnap volt, így csak inni kaptunk félhivatalosan), meg nem ettünk búcsúfagyit, meg nem bicikliztünk el Szentkirályszabadjára...

Hogy akkor mit csináltunk? Lassan reggeliztünk, megfontoltan öltöztünk, sokat strandoltunk, úsztunk a Balatonban (melegben és esőben és sötétben is!!), sokat kertészkedtünk, néztük, ahogy érik a paradicsom és a bab, grilleztünk, bicikliztünk, kilátóba mentünk.. ilyenek. Picur meg olvasott és olvasott (lásd az illusztrációt), illetve megtanult főzni (tejbegrízt és salátát, szóval az alapok megvannak)  És persze társasoztunk, társasoztunk, társasoztunk, de tényleg legalább három-négy új játokat megismertünk: Maczkó vett Catan kiegészítő játékokat, így már szigeteken is települünk, én vettem egy macskás játékot (Cat Lady), amivel mindenféle macskát neveltünk és kaptunk unikornisos unót, ami azért jó, mert végtelenül giccsesen aranyos kártyákkal lehet a másikat szétszívatni. 

Ezeken kívül bevetettük a parti játékokat is, mert attól, hogy otthon maradtunk (vagy éppen azért?), nagyon pezsgő társasági életet éltünk, jöttek-mentek nálunk a barátok, barátnők, felbukkantak a visszatérő és a régen nem látott arcok is. Ez a balatoni nyugton-maradok életérzés fertőző volt, mindenki megérkezett és egy kis zsizsegés után leült a teraszra és... ott maradt. Mondjuk így is voltak nyughatatlan lelkek, akik el akartak kirándulni a kilátóhoz, de mindegy, elmentek és utána még nyugodtabban voltak nyugton. A lányok imádták ezt az életet, vártak mindenkit, ők is találkoztak rég nem látott barátok, rég nem látott gyerekeivel, meg saját barátokkal, kereszt-tesókkal¹ és jobb híján felnőttekkel is, akik (egy-két pohár fröccs után) használhatónak bizonyultak és játszottak. Például ún. ökrös kártyát (ami egy olyan stratégiai kártyajáték, amiben a szerencse és a többi játékos a legjobb stratégiát is felülírja, legyen bármilyen kidolgozott vagy random) meg Imagine-t. Ez utóbbi különösen akkor vicces, ha gyermektelen, ámde kissé ittas barátaidnak próbálja a gyereked a játék elemeiből kirakni/rajzolni a Bogyó és Babócát, miközben a becsiccsentett férjed hangosan gondolkozik azon, hogy "Ezek mik? Egy csiga? Meg egy katica? Az mi???" 

Adtunk a retró hangulatnak is, amikor nálunk voltak a lányok barátnői, elvittem őket kerti moziba, ami pont olyan volt mint régen, a "mi időnkben". De ezt szó szerint értsétek, szerintem ezek ugyanazok a piros műanyag székek voltak mint régen (mint amilyenek fehérben vannak az orvosi várókban), ugyanúgy kihűlt kukoricát kaptunk a lakókocsi szerű pénztár-büfében, ahol lehetett még kólát és fantát is kapni. Mondjuk a szolgáltatószektor fejlődését jelzi, hogy ingyen adtak szúnyogírtót, amire szükség is volt, mert úgy tűnt, hogy a moziba járt vacsorázni minden fenevad. A négy lány mindennek ellenére borzasztóan élvezte, hogy Kerti! Moziban! Este későn! Filmet nézünk! szóval, siker volt a program. A másik erős flashback egy mezei hétfőn jött, amikor átjött a legrégebbi barátnőm két gyerekkel és strandoltunk. Nem történt semmi és mi mégis egyfolytában hitetlenkedve néztünk egymásra és kerestük az időgépet, mert Minden Olyan Volt Mint Régen. A lányok a vízben ökörködtek, utána a fa alatt kártyáztak, utána a vízben ökörködtek, utána kártyáztak, lángost és hekket kaptak ebédre és nem akartak délután hazamenni, de muszáj volt. Mi meg közben múltidéztünk, hogy "emlékszel, amikor" és emlékeztünk. Az egyik legjobb nap volt a nyáron. 

 ¹A társasági élet egyik legizgalmasabb része, amikor a lányok találkoznak a barátokkal, felnőttekkel és gyerekekkel és megpróbálják felmérni őket, nyitni, barátkozni, társalogni. Ez akkor evidensen érdekes, ha mondjuk a Kicsi Kereszttesó jön, aki kiszemeli magának Pöttömöt és eldönti, hogy márpedig ők jóba lesznek és játszanak, Pöttöm pedig sóhajtozik, szinte láthatóan forgatja a szemeit, de titkon imádja minden pillanatát annak, hogy egy kismanónak most ő a Nagy, akit követ és követel ("Pöttöm, gyere!" - hangzik el naponta százszor, ami az utolsó napra kiegészül azzal, hogy "Anya, Te most ne gyere, én Pöttömmel megyek játszani!", ami a legtündéribb figyelemfelkeltés ever, hogy nézd milyen önálló vagyok, annyira, hogy már ne is nézd, ugye látod?). De akkor is érdekes, ha rég nem látott, esetleg gyerektelen felnőtt barát jön, akit először általában csak kerülgetnek, csendben radaroznak és láthatóan fejben ezerrel rendszereznek - "szereti a macskákat", "olvas", "Hollandiában él", "fehér a haja!!!" - majd egyszer csak nagy levegőt vesznek és elkezdenek csevegni. Ezt szó szerint kell érteni, tényleg csevegnek, rövid történetet mesélnek, már néha visszakérdeznek, jól láthatóan érdeklődve figyelnek, irtó helyesek, amikor vendéglátnak. 

2 gyerek + 2 gyerek = káosz

Szerintem nem kétszer, hanem négyszer annyit beszélnek, mindenhol ott vannak és egyszerre mindent akarnak tudni és csinálni. Két nap alatt kipakolták a sufnit, ellopták a fél háztartást (gyanítom, a sufniban kötött ki minden), kiették a Terasz csirkefalatok-készleteit és annyi programot tervezetek az elkövetkező napokra, hogy egy élet is kevés lenne.

Kicsit olyan érzésem van, mintha egy hangyabollyal keresztezett baromfiudvar közepén élnék, de sebaj, láthatóan mindenki jól van és élvezi a nyarat.

Én meg élvezem az esti pohár boromat, mert most igazán kiérdemlem!

Esik az eső, ezért minden lelkiismeretfurdalás nélkül tudunk itthon kuksolni és okosan és tartalmasan eltölteni időnket tévézni. Eljött tehát a tini rom-comok ideje,  a régi klasszikusok mellé (Grease) most felsorakoztak az újabbak is (Kissing Booth, Tall Girl és hát, nekem a High School Musical is új), bár még néhány favorit várat magára (Clueless!!!!). Pöttöm még húzza a száját ("Anya, muszáj ezeknek minden film végén csókolózni???"), de Picur abszolút imádja. És én is. Mármint a gyerekek kedvéért, persze, csak és kizárólag.

Ó, nyár, eső és amerikai gimisek a tévében....

"És akkor az Örs motorcsónakkal kihúzott a nádasból."  

"Anya, nekem a szárazföldön már nagyon megy a fordulás!"

"Az Örs azt mondta, hogy perdülni nagyon veszélyes, ezért azt csak véletlenül csináljuk."

"Láttuk, hogy a szomszéd táborban felborult egy hajó. Nekünk erre van a nádas."

10 illetve közel 8 év után sem tudom olyan jól összefoglalni gyermekeim természetének lényegét, mint ahogy azt ma osztálytársaink anyukája tette (miután a gyerekek öt napig vele nyaraltak):

"Jólneveltek és aranyosak voltak a gyerekek, jöhetnek bármikor, öröm velük lenni. Pöttöm nehezen szabadult fel, de utána ő volt a jobbkezem mindenben. Picur pedig egy angyal volt mint mindig."

Tíz éves lett, megint nőtt, kívül és belül is, jót tett neki a karantén, szereti ezt a bekuckózós-biztonságos fészek életet. Fő tevékenységét tekintve olvas, olvas és olvas, egészen varázslatos világokban él, a mese és a valóság teljesen átjárható még, az erdőben koboldokat lát, az osztálytársai között pedig varázslókat. Kívülről így eseménytelennek tűnhet néhány napja, pedig nagyon is mozgalmas, csak más dimenziókban futnak a párhuzamos történetek. Nagyon nyitott és fogékony mindenre, ami több síkon mozog, jelenleg a kedvenc videója Varró Dani versének megzenésített-vizuálisan megjelenített filmje.

Megnyugodott, senki sem sietette túl sokat, az egyik délután például két órán keresztül ült a földön, fülében fülhallgatóval (ha nem olvas, akkor hangoskönyvet hallgat) és rendezgette a színes ceruzáit. Máskor varrt. Azt hiszem, hogy ő tudja, hogy mi az a flow élmény. Ez csodálatos, csak éppen kevésbé praktikus, mert ilyenkor nem hallja meg, ha bármit is mondunk ezért az adott tevékenységen kívül szétesik körülötte a világ. Nem tudja, hol a kardigánja, elfelejti kidobni az ivós joghurt dobozát, nem figyel a telefonon érkező leckére... Ilyenkor néha kiabálok vele, igyekszem felidézni kedvenc óvó nénim stratégiáját, odamegyek, szólok, megvárom, amíg RÁM NÉZ és FIGYEL és türelmesen elmondom, hogy SZEDJE MÁR ÖSSZE MAGÁT BAKKER!!! Ilyenkor vagy megszeppen, nagy kék szemekkel rám néz és gyorsan elkezd valamit pakolni, általában random szerűen, a tevékenységek felét elfelejtve. Egyszer Balatonon oda is jött hozzám, kardigánnal a kezében, kicsit elveszve, hogy "Anyu, ne haragudj, mit is mondtál, mi volt az a három dolog, amit csinálnom kell?". Mondom: "Vedd fel a kardigánod, fésülködj meg és moss fogat"¹. Felderült a kicsi arca, hogy ja, jó, ez mind menni fog és el is indult. A másik kimenet, hogy nem válaszol, ami miatt még hangosabban ordítok, még vagy háromszor rászólok, hogy induljon, mire felhúzza magát, hogy "HALLOM, ANYA, MÁR MEGYEK, CSAK MEGVÁRTAM A MONDAT VÉGÉT!" és látszik rajta, hogy teljesen kiborul azon, hogy a hülyeanya már megint milyen türelmetlen és basszus, hát nem igaz, hogy nem lehet öt percet várni! Mondjuk ilyenkor nekem fogalmam sincs róla, hogy honnan kellett volna tudnom, hogy egyáltalán meghallotta, amit mondtam, mert visszajelzést nem kapok, de mindegy.² Ezek után általában nagyon mufurc, hangos trappolással kivonul a fürdőszobába, ahol tanácstalanul nézeget, hogy vajon mi a tökömet kellene csinálni, de a 10 éves rutin alapján rá szokott jönni, hogy ha reggel van és kiabálok, akkor valami fogmosás-fésülködés téren lehet. ÁÁÁÁÁÁ!!!!

A családból azért még mindig a húga tudja legjobban felidegesíteni vagyis talán jobb szó az, hogy irritálni. Néha tényleg idegesítő a Kismajom, de sokszor egyszerűen csak az a baj vele, hogy ott van. Mindig és állandóan. Ilyenkor Picur nagyon taktikusan elkezdi idegesíteni őt, ne csak egyedül szenvedjen, de ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk odamegy és megsimogatja a haját, mire Pöttöm szól, hogy ne csinálja, ő meg csinálja, amitől Pöttöm begurul ("Mondtam, hogy ne!"), mire ő megsértődik és folytatja ("Csak a hajadat simogatom!"), amitől Pöttömnél elgurul a gyógyszer, mert NE, mire ő csinálja, mert DE. Esélyem sincs ilyenkor, legtöbbször a problémát sem értem - "MI a baj lányok?" - kérdezem, mire ők kórusban, totál kiborulva: "Simogatja a hajam!/Csak simogatom a haját!"  Én meg nézek és igyekszem arra gondolni, hogy ez a helyzet tök normális és nem szürreálisan komikus.

Az empátiája is nőtt, meg nem is tudom, hogy mi a jó szó erre, de én úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy érzelmileg nagyon bátor. Meri érezni, meri mondani - ő beszél a legtöbbet anyuról, nem sokat, csak ha eszébe jut egy emlék, akkor elmondja és kis gondolkozás után hozzáteszi, hogy azért hiányzik neki a nagyi. A múltkor, amikor virágot szedtem a temetőbe, mondta, hogy ő is ki akar jönni, mert ez micsoda szuper ötlet, Balatonról vinni virágot! Közben meg nagyon empatikus, mert meg is ölelgetett gyorsan, de nem szomorúan, inkább bátorítóan ("Nem lesz semmi baj!") és láthatóan örült, hogy van valami kapcsolódási pont még így is. Az egyik este meg odajött hozzám, hogy ő most rossz kedvű, mondtam, hogy gyere, felvidítalak, mire mondta, hogy nem kell, csak odabújik és rosszkedvű lesz közben. 

Szerencsére a legtöbbször jókedvű, vidám és vicces. Én nagyon szeretem a humorát, sokszor áthallásos poénokat mond, mondjuk látunk egy békát és rázendít, hogy "Jaaaj, de cuukiii! Jaaaj, de aranyos!", ami egy Időfutár referencia (és a falra mászok tőle, amitől még inkább vicces). Ok, ő még azt is poénosnak találja, ha mondjuk sikerül vizet fröcskölnie a barátnője nyakába, aki sikít, szóval nemcsak magas kult-hivatkozásokkal dolgozik. Nem igazán kompetitív, boldogan társasozik úgy is, hogy végig az utolsó helyen áll, ő abban leli örömét, hogy ilyenkor az unokatesója kommentárját hallgatja és teszi alá a lovat. A társasjáték egyébként is világos tükröt tart a gyerekről: kicsit figyelmetlenül, hanyagul játszik, de ha helyzetbe kerül (mert nyer hirtelen egy csomó nyersanyagot) és ráébred, hogy ez egy lehetőség, akkor elkezd figyelni és elképesztő jól kombinálni (az apja kombinatorikai érzékét örökölte, szerintem). Nyomás alatt mindig jól, sőt jobban dolgozik, ő az, akinek a dolgozata mindig jobban sikerül mint a házi feladata, mert akkor fókuszál és figyel. Így derült ki a múltkor, hogy tud szépen és helyesen írni is. Meg jól. Mármint szerintem jól ír, a fogalmazásainak van eleje, vége, van mondanivalója és már néha van poén is benne. Mondjuk ez nem csoda ennyi olvasás után, bár nekem meggyőződésem, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség: az olvasott anyag minősége és az olvasás minősége. Picur ugyanis sokszor és sokat elemzi az olvasottakat, a jelentés és az írás szempontjából is (megbeszéltük például, hogy a HP film adaptációiban miért kell átírni egy kicsit a történetet, hogy ugyanazt/hasonló hangulatot hozzunk létre). A múltkor meghallgattuk Varró Dani Boci, boci tarka átírásait és imádta, hogy a stílusjegyekkel és eszközökkel mennyire más verseket lehet kreálni. 

Ez a nyugodt, elmélázó, mosolygó kislány teljes átváltozásra is képes: egy ugráló, éneklő, energikus leányzó előállításához csak zenét kell berakni és BAMM, kész, a gyerek mintha varázsütésre felébredne. Természetesen egy csomó dalszöveget kívülről tud és nem fél teljes tüdőből üvölteni azokat. Hozzá táncol és táncol és táncol (jaj, nagyon remélem, hogy tudja majd folytatni a néptáncot), mozog a zenére felszabadultan, egyre több táncelemet használva. Szerencsére ebben a húga jó partner, így percek alatt diszkót kreálnak a gyerekszobából. A zenében kb ugyanolyan mindenevő mint a könyvekben, hallgat komolyzenét, pop zenét, népzenét és swinget is. Saját bevallása szerint csak az operát nem szereti, "kivéve az Éjkirálynő áriáját". No komment.

10 év tömény szeretet és boldogság és odabújás és rötyögés és olvasás és táncolás és biciklizés és fagyizás, jaj, elszorul a szívem, emlékszem, amikor született, már akkor tudni lehetett, hogy egy csoda kislány lesz és tényleg. Boldog születésnapot, Picur!

¹Pont mint minden reggel, bakker!

²Mackó dicséretre legyen mondva, hogy ő ilyenkor beleáll a helyzetbe és elmagyarázza neki, hogy ha nem jelez vissza, mi egyszerűen nem tudjuk, hogy hallotta ezért legyen szíves és mit tudom én, legalább bólintson. Szerintem ez tök logikus érvelés, Picur viszont láthatóan a fehér zaj kategóriájába sorol ilyenkor mindent, ami a szánkból jön ki (tudjátok, mint amikor a filmekben alapzaj lesz és csak azt látod, hogy a szereplő tátog).

Öröm, boldogság

Elszórtam dolgokat helyekre. 

Frissítés: néhol kikeltek.

Én sok mindent bírok, a digitális oktatást is, mind a két oldalán álltam/állok (vagy ülök, vagy főzök mikor mit), szerintem nagy a teherbírásom de este FÉL TÍZKOR a KÖRNYEZET házitól nagyon mufurc leszek. 

- Anya!

Nem. - igen, Kicsim?

- Tudsz segíteni:

Nem. - Miben Kicsim?

- A környezet háziban.

NEEEEEEEE - Persze, mi az?

- Te tudod hol van Hollókő?

Ezt nem hiszem el, térkép, fúj! - Gyere, keressük meg együtt!

- Jó, hol keressük?

Az Interneten, hát hol! - Milyen térkép van? Ezen nem lesz rajta, megnézzük a neten.

- Jó. 

Megnéztük, megkerestük, bejelöltük. Nagytájastul. BLEH!

Picur a felső emeletről Skype chaten beszélget velem. Éppen egy "facepalm" emojit kaptam, ami tapasztalatom szerint semmi jót nem jelent (élőben ez egy bosszús-ingerült "De, Anya!" kiáltással egyenlő, kb.), persze ki tudja.

Nem is tudom, hogy mit gondoljak...

Nem és nem. Nem akarok visszamenni az iskolába. Mármint Budapestre. Mármint családostul (egyedül az más, az buli, nem pedig mókuskerék). A Való Világba. Esetleg egy vizsgáztatásra bemegyek, ha muszáj, de reggel 8-ra iskolába? Ne már!

Most, amikor elültettük a paradicsompalántákat? Pirosodik az eper? El bírunk tekerni a szomszéd falun túl is? Kibújt a bab-palánta? Lassan önellátóak leszünk¹, komolyan, itt nevelem a kis mezőgazdászokat, erre hagyjuk itt az egészet? A ráérős reggeliket? A házitanítónkat? Amikor már lassan megismernek a helyi közösségben²? Amikor végre kinyitott az az EGY hely, ahonnan lehet normális ételt is rendelni? Amikor találtam még néhány üveg jófajta fehérbort? 

Én értem, hogy nemzetgazdaság és a szülők mennek dolgozni, sőt támogatom is, de azért azt is lássuk be, hogy két hét alatt már semmit, de semmit nem tanulnak a gyerekek, szóval lehetne ez az egész opcionális. Én augusztus végén is nehezen megyek haza, nemhogy NYÁRON?

¹A paracsomos baba vitaminban gazdag, tápláló étel.

²Értsd a háztartási-gazda-szerelvény-műszakiárú boltban, ahol újságot is árulnak.

Ültetünk a kertben, Pöttöm segít és közben magyaráz a nővérének: "Látod, most Anyu ásott egy nagy gödröt, ezt feltöltöttük fekete földdel, aztán jön a palánta és nézd, a végén az Anyu vissza fogja seperni rá a kiásott földet! Te ezt tudtad? Visszarakja rá a földet, hogy elrejtse! HOGY SENKI SE TUDJA, HOGY MI VAN ALATTA!"

Ma este házi bodzaszörpöt isznak a gyermekeim, a házi túrós pite mellé¹.

Nesze Neked, Bartos Erika!

¹"Anya, te ezt most a kezeddel gyúrod? Ez igazán régimódi lesz!"

Pöttömék éppen a családot tanulják magyarból, igazi kihívás ez nekem, olyan témákról kell beszélnünk mint apa és anya foglalkozása, nagyszülők és családi munkamegosztás (azmiaz?). Mindenhol édesanya és édesapa szerepel, meg néhány magasztos gondolat - "Másold le a füzetedbe: A jó kisgyermek szót fogad a szüleinek." Az apukák homloka kisimul az esti mese alatt, a konyhából jó illatok szállnak, az unokák segítenek a nagyszülőknek és mindenki mindig szereti a testvérét. BLEEEE!!! Nem, nekem való ez, na!

Erre jön a mai olvasmány, hogy azt mondja: "A szüleid féltő szeretettel nevelnek." Olvasom előre, micsoda giccs, éppen hajítanám a könyvet a sarokba, de Pöttöm is odaér, elolvassa, óriási mosollyal rám néz és azt mondja: "Anya, ez tényleg így van!" 

És én akkor elolvadtam.

Megyek és veszek is néhány könnyező Madonnát a vitrinbe. 

A karantén legnagyobb nyeresége nálunk az egészségünk: egészségesek, fittek és szépek vagyunk. Na jó, nem. De azért egy kicsit igen. A lányok egészen sokat mozognak, mostanáig rendszeresen tornáztak reggelente, mert egy videótárban hetente kaptak új gyerektornát - általában gerinc- és lúdtalp feladatokkal tarkítva, ami szuper volt. Sajnos, ez a héten megszűnt, illetve fizetős lett, de úgy, hogy nekik való programcsomagot nem lehet előfizetni, ezért most keresnem kell egy hasonló helyet, de alapvetően szívesen tornáznak. Mondjuk feeling is, kint a teraszon nyomják, reggeli napsütésben, együtt. Néha én is beállok és akkor még nevetni is lehet valakin! 

Délutánonként pedig igyekszünk valami mást mozogni, itt vagy a kilátóba sétálunk fel vagy elmegyünk biciklizni. Most a séta lett a sláger, mert az út mellett nyílik a bodzavirág, amit mindig szedünk és csinálunk itthon szörpöt. Van egy viszonylag egyszerű recept, ami gyorsítva bodza-üdítőt eredményez, de ma bepróbálkoztam az igazi szörp-recepttel is, meglátjuk. A Lányoknak igazából mindegy, ők a vadászat izgalmát élvezik, ugyanis a legszebb virágok mindig a fa tetején találhatók (naná) és akkor lehet ügyeskedni, hogy ki mit ér el és hogyan. Pár napja mondjuk ez még jobb volt, mert alig volt kinyílt virág, most már azért rendesen virágoznak a bokrok, de így legalább azt figyelik, hogy mikor nyílik ki egy-egy ág. Szerencsére a hegy tetejénél találtak egy olyan bokrot, amin 1. kevés a tetű, 2. alacsonyan is vannak virágok, amiket Pöttöm is elér, így már tényleg szó nélkül gyalogolnak felfelé is, ha kell.  Egyébként rájöttem, hogy az elsős tanárnőnknek igaza van, a legjobban megfigyeléssel lehet tanulni, a csajok is egy nap alatt rájöttek, hogy ott nyílik ki elsőnek a virág, ahol sokat süti a nap - az árnyékos helyeken még napokat is várni kell talán. 

Séta közben meglátogatunk még egy helyi nevezetességet is, a "Kövek"-et. Ezek egy ház elé lepakolt óriási vöröskő darabok, amiket egy kis ügyességgel meg lehet mászni, amit a Lányok az elmúlt 6-8 évben töretlen lelkesedéssel meg is tesznek. Egészen hihetetlen, hogy mennyire várják, hogy elmenjünk a kövekig, hogy ott felmásszanak és játszanak mindenfélét (például házasat: ez a kő a konyha, ez a kő a nappali...stb). 

Én inkább azt élvezem, ha biciklizünk, az út egy része gyönyörű erdőn át vezet, van mező, ahol tehenek és lovak legelnek és persze ott a Zöld, ami ha minden igaz, már nyitva áll, na az már igazi kirándulás (van vagy 4 km is). Maczkóval úgy terveztük, hogy idén már nagyobb távolságokra is elindulunk a csajokkal, csak még nem indultunk. Mármint egyszer elindultunk, de akkor olyan szembeszélben tekertünk, hogy ez a hagyományos táv is kétszer akkorának tűnt, szóval erre még várni kell. De majd csak figyeljetek!

A legjobb karantén-újítás viszont kétség kívül az evés megreformálása: a Lányok annyi mindent megesznek, hogy én magam is elámulok! A múltkor a sárgaborsó főzelékre csodálkoztak rá - "Jé, Anya, én ezt szeretem!" - és most is csak akkor lázadoztak, amikor már három napja ették a borsólevest. Minimum megkóstolják a dolgokat és persze van, amit szabotálnak (kelkáposzta, nem is értem, én imádom), de egyre kevesebbet. Ráadásul reggel-este igyekszünk friss zöldséget adni nekik, ebédre én főzök, délelőtt néha kapnak almát, de alapvetően inkább csak délután van valami nassolás, mondjuk fagyi vagy babapiskóta az eperhez. Mondanám, hogy az is mindig házi¹, de nem, azért nem lettem konyhatündér,  fentiek inkább az elviteles kínálat szerénységének tudhatók be, de mindegy, örülni, akkor is örülök (mármint ha rágondolok - amikor konkrétan főzni kell, azt kevésbé élvezem). Arra mondjuk még nincs tervem, hogy ezt hogy mentjük át az iskolás mindennapokba, de majd gondolkozom, mert érdemes lenne azt a sok szénhidrátot kiiktatni a napból. És nem, nem lettem fittnesz-mami: reggel-este fehér lisztből készült isteni vajaskiflit - esetleg lilahagymás langallót - esznek a helyi pékségből, mert azért ezek mégis balatoni reggelek és esték! 

¹Ha van is házi, az sem én vagyok: Maczkó nevelget kovászt és abból süt kenyeret vagy zsemlét vagy ha igazán jó napunk van (esetleg Anyák Napja), akkor házi kakaós csigát... Úristen, az verhetetlen!

Nézzetek bele életünkbe (a képre kattintva megnyílik a galéria):

furulyaóráról. 

- Döm, dödöm - dörmögi a tanár a viberen. 

Picur koncentrálva hallgatja, majd furulyázik valami gyönyörűséges dallamot.

- Nagyon szép, most legyen úgy, hogy összekötöd! - mondja a tanár (aki egyébként egy napos teraszon ülve hallgatja).

Picur TELJESEN MÁSKÉPP furulyázza ugyanazt a dallamot?!?! 

- Picurkám, ez nagyon szép, ez lehetne a vizsgán is - lelkendezik a tanár - csak legyen úgy, hogy "kopp-kopp-kopp" (asztalon kopogja le).

Picur megint tök másképp furulyázik?!!? Felnéz és nagyon odafigyelve várja a visszajelzést.

Én miért nem tudok ilyen varázsszavakat????

Maczkó végtelen emberismeretről tett tanulságot, amikor mély egyszerűséggel beparkolt a bejáróra a kocsijával, így fizikailag is megakadályozva Édesapám kitörését a házi fogságból karanténból. Apukám az első napokban még felemlegette, hogy szívesen lemegy a piacra helyettünk vagy elszalad a boltba és kérte, hogy szóljak Maczkónak, hogy álljon el. "Szóljál, Te!" - mondtam én, tudva, hogy úgyse fog. Próbálkozásai lassan elhaltak és már csak néha kaptam rajta, hogy fejcsóválva nézi Maczkó kocsiját a bejárón. 

Egészen addig, amíg kiderült, hogy Maczkónak fel kell mennie Budapestre!!!! Apu már hajnalban kelt, kávét főzött és szerintem szíve szerint reggelit is készített volna Maczkónak, csak induljon már.. két perccel azután, hogy elhagyta az objektumot, Apu is ugrott a kocsiba és futott a "dolgára". Majd az egészről bölcsen hallgatott Maczkó visszatérése után...

Csütörtökön Maczkó újra Pesten lesz és bizony, Apu már tervezgeti az újabb szökés útvonalát :-)