Maczkó végtelen emberismeretről tett tanulságot, amikor mély egyszerűséggel beparkolt a bejáróra a kocsijával, így fizikailag is megakadályozva Édesapám kitörését a házi fogságból karanténból. Apukám az első napokban még felemlegette, hogy szívesen lemegy a piacra helyettünk vagy elszalad a boltba és kérte, hogy szóljak Maczkónak, hogy álljon el. "Szóljál, Te!" - mondtam én, tudva, hogy úgyse fog. Próbálkozásai lassan elhaltak és már csak néha kaptam rajta, hogy fejcsóválva nézi Maczkó kocsiját a bejárón.
Egészen addig, amíg kiderült, hogy Maczkónak fel kell mennie Budapestre!!!! Apu már hajnalban kelt, kávét főzött és szerintem szíve szerint reggelit is készített volna Maczkónak, csak induljon már.. két perccel azután, hogy elhagyta az objektumot, Apu is ugrott a kocsiba és futott a "dolgára". Majd az egészről bölcsen hallgatott Maczkó visszatérése után...
Csütörtökön Maczkó újra Pesten lesz és bizony, Apu már tervezgeti az újabb szökés útvonalát :-)
