A karantén legnagyobb nyeresége nálunk az egészségünk: egészségesek, fittek és szépek vagyunk. Na jó, nem. De azért egy kicsit igen. A lányok egészen sokat mozognak, mostanáig rendszeresen tornáztak reggelente, mert egy videótárban hetente kaptak új gyerektornát - általában gerinc- és lúdtalp feladatokkal tarkítva, ami szuper volt. Sajnos, ez a héten megszűnt, illetve fizetős lett, de úgy, hogy nekik való programcsomagot nem lehet előfizetni, ezért most keresnem kell egy hasonló helyet, de alapvetően szívesen tornáznak. Mondjuk feeling is, kint a teraszon nyomják, reggeli napsütésben, együtt. Néha én is beállok és akkor még nevetni is lehet valakin!
Délutánonként pedig igyekszünk valami mást mozogni, itt vagy a kilátóba sétálunk fel vagy elmegyünk biciklizni. Most a séta lett a sláger, mert az út mellett nyílik a bodzavirág, amit mindig szedünk és csinálunk itthon szörpöt. Van egy viszonylag egyszerű recept, ami gyorsítva bodza-üdítőt eredményez, de ma bepróbálkoztam az igazi szörp-recepttel is, meglátjuk. A Lányoknak igazából mindegy, ők a vadászat izgalmát élvezik, ugyanis a legszebb virágok mindig a fa tetején találhatók (naná) és akkor lehet ügyeskedni, hogy ki mit ér el és hogyan. Pár napja mondjuk ez még jobb volt, mert alig volt kinyílt virág, most már azért rendesen virágoznak a bokrok, de így legalább azt figyelik, hogy mikor nyílik ki egy-egy ág. Szerencsére a hegy tetejénél találtak egy olyan bokrot, amin 1. kevés a tetű, 2. alacsonyan is vannak virágok, amiket Pöttöm is elér, így már tényleg szó nélkül gyalogolnak felfelé is, ha kell. Egyébként rájöttem, hogy az elsős tanárnőnknek igaza van, a legjobban megfigyeléssel lehet tanulni, a csajok is egy nap alatt rájöttek, hogy ott nyílik ki elsőnek a virág, ahol sokat süti a nap - az árnyékos helyeken még napokat is várni kell talán.
Séta közben meglátogatunk még egy helyi nevezetességet is, a "Kövek"-et. Ezek egy ház elé lepakolt óriási vöröskő darabok, amiket egy kis ügyességgel meg lehet mászni, amit a Lányok az elmúlt 6-8 évben töretlen lelkesedéssel meg is tesznek. Egészen hihetetlen, hogy mennyire várják, hogy elmenjünk a kövekig, hogy ott felmásszanak és játszanak mindenfélét (például házasat: ez a kő a konyha, ez a kő a nappali...stb).
Én inkább azt élvezem, ha biciklizünk, az út egy része gyönyörű erdőn át vezet, van mező, ahol tehenek és lovak legelnek és persze ott a Zöld, ami ha minden igaz, már nyitva áll, na az már igazi kirándulás (van vagy 4 km is). Maczkóval úgy terveztük, hogy idén már nagyobb távolságokra is elindulunk a csajokkal, csak még nem indultunk. Mármint egyszer elindultunk, de akkor olyan szembeszélben tekertünk, hogy ez a hagyományos táv is kétszer akkorának tűnt, szóval erre még várni kell. De majd csak figyeljetek!
A legjobb karantén-újítás viszont kétség kívül az evés megreformálása: a Lányok annyi mindent megesznek, hogy én magam is elámulok! A múltkor a sárgaborsó főzelékre csodálkoztak rá - "Jé, Anya, én ezt szeretem!" - és most is csak akkor lázadoztak, amikor már három napja ették a borsólevest. Minimum megkóstolják a dolgokat és persze van, amit szabotálnak (kelkáposzta, nem is értem, én imádom), de egyre kevesebbet. Ráadásul reggel-este igyekszünk friss zöldséget adni nekik, ebédre én főzök, délelőtt néha kapnak almát, de alapvetően inkább csak délután van valami nassolás, mondjuk fagyi vagy babapiskóta az eperhez. Mondanám, hogy az is mindig házi¹, de nem, azért nem lettem konyhatündér, fentiek inkább az elviteles kínálat szerénységének tudhatók be, de mindegy, örülni, akkor is örülök (mármint ha rágondolok - amikor konkrétan főzni kell, azt kevésbé élvezem). Arra mondjuk még nincs tervem, hogy ezt hogy mentjük át az iskolás mindennapokba, de majd gondolkozom, mert érdemes lenne azt a sok szénhidrátot kiiktatni a napból. És nem, nem lettem fittnesz-mami: reggel-este fehér lisztből készült isteni vajaskiflit - esetleg lilahagymás langallót - esznek a helyi pékségből, mert azért ezek mégis balatoni reggelek és esték!
¹Ha van is házi, az sem én vagyok: Maczkó nevelget kovászt és abból süt kenyeret vagy zsemlét vagy ha igazán jó napunk van (esetleg Anyák Napja), akkor házi kakaós csigát... Úristen, az verhetetlen!
