Vége

Hazaköltöztünk, vége, még két tábor (1-1 igazából) és iskola is lesz, de ez mellékes, mert ma reggel bepakoltam mindent (ami befért a bőröndbe) és hazajöttünk. Ez a rossz hír. 

A jó hír, hogy jó volt, nagyon jó volt idén is a nyár, a lányok szerint annyi mindent csináltunk! És tényleg mindig csináltunk valamit, ha mást nem, akkor SEMMIT, de nagyon odatettük magunkat akkor is. Emlékeztek még az otthonmaradós posztra? Na, mi pont így nyaralunk. Otthon, Almádiban. Amikor csak lehetőségünk nyílik rá, nem megyünk onnan sehova, mert az az alaphelyzet, hogy ott vagyunk és ha elmegyünk, akkor azt orvosolni kell és haza kell menni, lehetőleg gyorsan. Persze a karantén alatt ezt szigorúan vettük, de az az igazság, hogy ha az otthont a tágabb környezetünkre értjük (legyen mondjuk az Almádi+amit biciklivel kényelmesen elérsz), akkor nálam nyáron ez a default setting. Hihetetlen módon még így is úgy zárunk minden nyarat, hogy jaj, kimaradt ez, meg kimaradt az, mert Almádi a világ közepe, mert nem is ebédeltünk A Zöldben(megpróbáltuk, de szünnap volt, így csak inni kaptunk félhivatalosan), meg nem ettünk búcsúfagyit, meg nem bicikliztünk el Szentkirályszabadjára...

Hogy akkor mit csináltunk? Lassan reggeliztünk, megfontoltan öltöztünk, sokat strandoltunk, úsztunk a Balatonban (melegben és esőben és sötétben is!!), sokat kertészkedtünk, néztük, ahogy érik a paradicsom és a bab, grilleztünk, bicikliztünk, kilátóba mentünk.. ilyenek. Picur meg olvasott és olvasott (lásd az illusztrációt), illetve megtanult főzni (tejbegrízt és salátát, szóval az alapok megvannak)  És persze társasoztunk, társasoztunk, társasoztunk, de tényleg legalább három-négy új játokat megismertünk: Maczkó vett Catan kiegészítő játékokat, így már szigeteken is települünk, én vettem egy macskás játékot (Cat Lady), amivel mindenféle macskát neveltünk és kaptunk unikornisos unót, ami azért jó, mert végtelenül giccsesen aranyos kártyákkal lehet a másikat szétszívatni. 

Ezeken kívül bevetettük a parti játékokat is, mert attól, hogy otthon maradtunk (vagy éppen azért?), nagyon pezsgő társasági életet éltünk, jöttek-mentek nálunk a barátok, barátnők, felbukkantak a visszatérő és a régen nem látott arcok is. Ez a balatoni nyugton-maradok életérzés fertőző volt, mindenki megérkezett és egy kis zsizsegés után leült a teraszra és... ott maradt. Mondjuk így is voltak nyughatatlan lelkek, akik el akartak kirándulni a kilátóhoz, de mindegy, elmentek és utána még nyugodtabban voltak nyugton. A lányok imádták ezt az életet, vártak mindenkit, ők is találkoztak rég nem látott barátok, rég nem látott gyerekeivel, meg saját barátokkal, kereszt-tesókkal¹ és jobb híján felnőttekkel is, akik (egy-két pohár fröccs után) használhatónak bizonyultak és játszottak. Például ún. ökrös kártyát (ami egy olyan stratégiai kártyajáték, amiben a szerencse és a többi játékos a legjobb stratégiát is felülírja, legyen bármilyen kidolgozott vagy random) meg Imagine-t. Ez utóbbi különösen akkor vicces, ha gyermektelen, ámde kissé ittas barátaidnak próbálja a gyereked a játék elemeiből kirakni/rajzolni a Bogyó és Babócát, miközben a becsiccsentett férjed hangosan gondolkozik azon, hogy "Ezek mik? Egy csiga? Meg egy katica? Az mi???" 

Adtunk a retró hangulatnak is, amikor nálunk voltak a lányok barátnői, elvittem őket kerti moziba, ami pont olyan volt mint régen, a "mi időnkben". De ezt szó szerint értsétek, szerintem ezek ugyanazok a piros műanyag székek voltak mint régen (mint amilyenek fehérben vannak az orvosi várókban), ugyanúgy kihűlt kukoricát kaptunk a lakókocsi szerű pénztár-büfében, ahol lehetett még kólát és fantát is kapni. Mondjuk a szolgáltatószektor fejlődését jelzi, hogy ingyen adtak szúnyogírtót, amire szükség is volt, mert úgy tűnt, hogy a moziba járt vacsorázni minden fenevad. A négy lány mindennek ellenére borzasztóan élvezte, hogy Kerti! Moziban! Este későn! Filmet nézünk! szóval, siker volt a program. A másik erős flashback egy mezei hétfőn jött, amikor átjött a legrégebbi barátnőm két gyerekkel és strandoltunk. Nem történt semmi és mi mégis egyfolytában hitetlenkedve néztünk egymásra és kerestük az időgépet, mert Minden Olyan Volt Mint Régen. A lányok a vízben ökörködtek, utána a fa alatt kártyáztak, utána a vízben ökörködtek, utána kártyáztak, lángost és hekket kaptak ebédre és nem akartak délután hazamenni, de muszáj volt. Mi meg közben múltidéztünk, hogy "emlékszel, amikor" és emlékeztünk. Az egyik legjobb nap volt a nyáron. 

 ¹A társasági élet egyik legizgalmasabb része, amikor a lányok találkoznak a barátokkal, felnőttekkel és gyerekekkel és megpróbálják felmérni őket, nyitni, barátkozni, társalogni. Ez akkor evidensen érdekes, ha mondjuk a Kicsi Kereszttesó jön, aki kiszemeli magának Pöttömöt és eldönti, hogy márpedig ők jóba lesznek és játszanak, Pöttöm pedig sóhajtozik, szinte láthatóan forgatja a szemeit, de titkon imádja minden pillanatát annak, hogy egy kismanónak most ő a Nagy, akit követ és követel ("Pöttöm, gyere!" - hangzik el naponta százszor, ami az utolsó napra kiegészül azzal, hogy "Anya, Te most ne gyere, én Pöttömmel megyek játszani!", ami a legtündéribb figyelemfelkeltés ever, hogy nézd milyen önálló vagyok, annyira, hogy már ne is nézd, ugye látod?). De akkor is érdekes, ha rég nem látott, esetleg gyerektelen felnőtt barát jön, akit először általában csak kerülgetnek, csendben radaroznak és láthatóan fejben ezerrel rendszereznek - "szereti a macskákat", "olvas", "Hollandiában él", "fehér a haja!!!" - majd egyszer csak nagy levegőt vesznek és elkezdenek csevegni. Ezt szó szerint kell érteni, tényleg csevegnek, rövid történetet mesélnek, már néha visszakérdeznek, jól láthatóan érdeklődve figyelnek, irtó helyesek, amikor vendéglátnak.