Remélem, emlékeztek még az antiszociális kisdisznóra Pillangóra. Hát, most pórul járt. Történt ugyanis, hogy míg Picur elvitte Maczkót egy jó kis szülinapi bulira, mi elhatároztuk Pöttömmel, hogy rendet rakunk itthon. Pöttöm szerepe kulcsfontosságú ebben, hiszen neki kell…

Újra. A ma esti altatást nem mesélem el, horror volt megint, egyik elaludt, másik felbéredt, komolyan fontolgattam, hogy világgá megyek. Kis szörnyetegek ezek, nézzétek Pöttömöt, milyen szörnyetegesen néz itt is!  De most már alszanak. Ráadásul egy szobában! Nem tudom mi…

Kezd kinyílni a csipája Pöttömkének, már kiválóan tud kiabálni, ha rossz irányba fordítom (=nem látja a Karácsonyfát), ha ki akar menni a konyhába nézelődni vagy csak egyszerűen kismajmozni akar a vállamon. Erre most lesz is elég lehetősége, ugyanis az ortopéd doki szerint…

A gyerekeim. Mármint a gyerekeink, mert most Maczkót is szivatták a Csajok. Kezdjük ott, hogy Picur vasárnap este nem bírt elaludni, éjjel fél tizenkettőkör még ébren volt, ennek ellenére hétfőn nem aludt a bölcsiben és itthon sem. Mára sem bírta kipihenni magát, mert korán…

Picur bölcsistársai hihetetlen képességekkel bírnak. Legalábbis ezt bizonyítja a reggeli beszélgetés Maczkó és Picur között: - Nem akarok bölcsibe menni! - De menjünk bölcsibe. Már ott vannak a barátaid, R és M. Nem szereted már őket? - Nem! - Miért nem? Rosszat…

már nem rácsos ágyban alszanak. Sőt, amint az alábbi példa is mutatja, nem is az ágyon alszanak: