A gyerekeim. Mármint a gyerekeink, mert most Maczkót is szivatták a Csajok. Kezdjük ott, hogy Picur vasárnap este nem bírt elaludni, éjjel fél tizenkettőkör még ébren volt, ennek ellenére hétfőn nem aludt a bölcsiben és itthon sem. Mára sem bírta kipihenni magát, mert korán kellett kelni, de persze újra nem aludt délután. Ennek megfelelően tiszta dilis volt, mindennel játszani akart, de semmihez sem volt türelme. Kiabált, direkt rosszalkodott és szoptatás alatt újra és újra megpróbálta felpofozni Pöttömöt. Én sem voltam ma teljesen a topon (esik a hó, könyörgöm, nekem ilyenkor 70-re megy le a vérnyomásom és csak aludni bírok!), így higgadtság és nyugalom helyett kiabáltam Picurral ("Nem szabad megverni a Kistesót! Mondom, NEM SZABAD!"). Pedig tudhattam volna, hogy a kiabálás nem nyerő stratégia, Picur csak agresszívabb lesz tőle és visszakiabál... Végül vettem egy nagy levegőt, bevittem a szobájába és közöltem, hogy akkor jöhet ki játszani a szobába, ha nem bántja Pöttömöt, egyébként meg foglalja el magát egyedül. Na, ja! Bent örjöngött, kijött és csakazértis megpróbálta felpofozni Pöttömöt, aki ekkorra már teljesen kiborult, hiszen kapott egy pofont (a többit kivédtem), utána meg nem tudott nyugodtan szopizni. Az ötödik kirohan-odajön-szépen beszélek hozzá - mégis pofozkodik - visszviszem - örjöng -kijön..... kör után, amikor Picur újra kijött, erőt vettem magamon és örömmel üdvözöltem: "De jó, jöttél kirakózni, míg mi szopizunk, de ügyes vagy, én is mindjárt leülök Veled, szuper!". Szerencsésre vette a lapot, hogy ez most egy jó kis menekülőút, így legalább Pöttömnek volt esélye enni és elaludni. Ezzel ő járt a legjobban.
Ugyanis csak most jött a java.... Először játszottunk kettő percet a varázstáblájával, utána ötöt a kis állatkás figruákkal, végül Picur megtalálta a malacperselyét, ami tuti játék, csak éppen ki kell festeni benne a malacot, értitek, ilyen kreatív bigyó. Van hozzá kis ecset, meg kis tégelyekben vízfesték. Nem kimosható. Ami nincs a csomagban: kézügyesség, kreatív asszisztens, rajztudás. Tehát képzeljetek el engem, amint ölemben egy hisztis gyerekkel ("Ide rajzolj a kurta farkát! Én rajzolom! Te rajzold! Add ide! Én kenem! A vízbe rakom! Mégse rózsaszín legyen!"), próbálok fület és szemet ("Szájat NEEEE!"), rajzolni egy, a rózsaszín sokféle árnyalatában pompázó kerámia malacnak.... miközben megpróbálom elkerülni, hogy a gyerek és a saját ruháim maradandóan károsodjanak... vagy, hogy Picur lenyelje a malacpersely zárját... Borzasztó volt! Szégyenszemre rábeszéltem Picurt a tévézésre és beraktam neki a Kockásfülü Nyulat, én meg kimenekültem a konyhába vacsorát készíteni (ahova egyébként hamarosan követett egy tigris és egy sárkány is). Biztos, ami biztos a vacsorát is bevittem a tévé elé és magamban könyörögtem, hogy Pöttöm vacsorázás közben ne ébredjen fel, amit persze rögtön megérzett és gyorsan üvölteni kezdett. Végül a Kicsit ringatva megetettem a Nagyot (don't ask) és hátradőltem elindítottam a fürdetés projektet.
Előbb Pöttömöt vittem fürdeni, amit Picur lálthatóan rosszult tűrt, így a konfliktus megelőzésére megkértem, hogy ő meg fürdesse meg az új fürdetős babáját (akinek van tuti kis kádja, szappanja, pizsamája, törölközője, minden). Picur megörült az ötletnek, így történhetett, hogy amint beléptem Pöttömmel a fürdőszobába, ott találtam Picur babáját a kiskád közepén.... mármint Pöttöm kiskádjának közepén... Picur ahogy meglátott, már kiabált is, hogy "Nem, most a baba fürdik!!!" és ténlyeg. Szerencsére Pöttömnek megengedték, hogy a kiskád túlsó felén (hiszen a beülős részen a baba volt) pacsáljon egy kicsit.. A pelenkázón már elfértek együtt, mármint Pöttöm és a baba, így miután lefektettünk mindenkit a kiságyába (babát szigorúan Picur ágyába), kezdődhetett Picur fürdetése.
Innentől egy kicsit összecsúsznak az emlékeim, az biztos, hogy a kádnál énekelek, majd Maczkó hazaér és megment, de Pöttömnek hirtelen hasfájása lesz és akkor nem tudom mi jön... de azt tudom, hogy este kilenckor kétségbeesetten nézünk egymásra Maczkóval miközben hallgatjuk, ahogy mindkét gyerek torkaszakadtából üvölt.
Az este csúcspontja azt hiszem az volt, amikor egyszer csak megjelent a konyhában Picur a hálózsákjában, négykézláb, nyusziugrásban közlekedve (!!!!!), miközben vigyorogva közölte, hogy "Elugrálok pisilni, jó? Nézd, én bírok menni a hátizsákomban is! Látod, ugrálok!". Aztán persze újrakezdte a hisztit, amit végül Maczkó szerelt le, nem tudom hogyan és miként, ugyanis engem kiküldött a szobából. De azt tudom, hogy most fordítva alszik az ágyában, mert a párnán a baba alszik....
Pöttöm közben két óra alatt háromszor szopizott, míg végül beájult a fáradtságtól. Akárcsak én.
