Remélem, emlékeztek még az antiszociális kisdisznóra Pillangóra. Hát, most pórul járt. Történt ugyanis, hogy míg Picur elvitte Maczkót egy jó kis szülinapi bulira, mi elhatároztuk Pöttömmel, hogy rendet rakunk itthon. Pöttöm szerepe kulcsfontosságú ebben, hiszen neki kell jól viselkednie a járókban, ami ugye nem könnyű feladat, kivéve ha van kivel beszélgetni és elütni az időt. Felszereltem hát Pillangót a helyére és bemutattam Pöttömnek, majd elkezdtem pakolászni. Egy idő múlva arra lettem figyelmes, hogy csönd van. Csönd?!?!?! Megszoktam, hogy Pöttöm hangosan kommunikál barátaival vagy ha megunta őket, méltatlankodik nekem. De most csönd volt. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet. Pöttömkém a járókában feküdt és nagyon, nagyon, nagyon koncentrált. A Pillangót nézte. Felemelte a kezét. Meglökte Pillangót. Pillangó erre hintázott és csörgött! Pöttöm ránevetett. Pillangó megállt. Pöttöm gondolkozott. Tétován felemelte a kezét. Nagyon, nagyon koncentrált .... és.... lökött egyet Pillangón! Pillangó újra zörgött és hintázott. Pöttöm már nem nevetett, hanem erősen nézte Pillangót és kicsit nagyobbat lökött. Újra és újra.
Ez volt kb. húsz percre. Pöttöm jelenleg visongva püföli Pillangót a járókában és rötyög. Mondom, Pillangó most emberére talált!
