Újra.
A ma esti altatást nem mesélem el, horror volt megint, egyik elaludt, másik felbéredt, komolyan fontolgattam, hogy világgá megyek. Kis szörnyetegek ezek, nézzétek Pöttömöt, milyen szörnyetegesen néz itt is!
De most már alszanak. Ráadásul egy szobában! Nem tudom mi lesz ebből, de valamit muszáj volt kitalálnunk, mert Pöttöm nem bírta a bölcsőt, sokszor azért ébredt fel éjszaka, mert nem tudott rendesen nyújtózkodni vagy nem fért el a keze. Ilyenkor bekerült a franciaágyba, ahol széttárt karokkal boldogan elaludt. Az egy dolog, hogy nem szerencsés ha a gyerek megszokja, hogy közöttünk alszik, de még ráadásul én is olyan derékfájással ébredtem az ágy szélén való alvástól, hogy na. Mivel a kiságy nem fér be a hálószobába, így Pöttöm került be a gyerekszobába. Nem tudom, hogy mennyire lesz működőképes ez a leosztás, majd beszámolok. Az biztos, hogy ma Pöttöm hamar elaludt, de Picur felébresztette, amikor utánam kiabált altatáskor, ezért Pöttömöt kihoztuk, hogy újra elaltassuk, aminek következtében Picur azon sírt vagy fél órát, hogy kéri vissza a Kistesót. Na, mindegy, most mindenki alszik és nagyon remélem, hogy a hajnali altatás során csak egy gyerekkel kell majd megküzdenem és hogy Pöttöm nem kelti fel reggel hatkor Pöttömöt is... Hát igen, a Lányok biológiai órája még nincsen igazán szinkronban.
