Nézzük akkor a dolgok jó oldalát!
Csütörtökön a Lányok választottak maguknak egy társasjátékot. Pénteken délután elővették, Picur elolvasta a játékszabályt, Pöttöm kipattintotta a lapokat a tartóból, megbeszélték a szabályokat, a célt és a tippeket, majd játszottak egyet. Utána meg még egyet. Először Picur nyert, utána Pöttöm. Mesélték este. Merthogy nekem egyáltalán semmit, de semmit sem kellett a fenti folyamathoz hozzáraknom, én végig az erkélyen tettem-vettem egyedül, csöndben. Halleluja!
Ui.: Ok, mindennek lehet ahhoz is köze, hogy pénteken kora délután nagyon leszidtam őket, valami olyasmit magyaráztam, hogy néha anyának is kell dolgozni, nem igaz, hogy nem önállóak, hogy mindig bajuk van... stbstbstb... a klasszik anyaidegbajos szöveget adtam elő. De én akkor is büszke vagyok rájuk!
