Összefoglalásként azt mondhatom, hogy téli szünet tök jó volt. Az eleje borzasztóan indult, de utána egyre jobb lett, tegnapra pedig összeszedte magát az Univerzum és hozzánk dobott egy fergeteges partit. Az eleje ugye a végével indult, mármint a félév végével, ami persze a suliban nem a félév vége, de mégis minden különórán fontosnak tartották megmutatni a szülőknek, hogy mireköltikeztavalagpénzt milyen ügyesek a gyerekek, ezért egy hétig (minden nap átlagban kétszer meghatódtunk) megállás nélkül rohantunk A-ból B-be, majd még néhány éjszakát átsütöttünk, hogy házi sütit vigyen a gyerek a sulis/ovis/néptáncos/haveros/... karácsonyi buliba is, miközben én félóránként nyomtam valamit a szemembe, hogy megmaradjon szemem világa és azt kívántam, hogy legyen már vége.
Aztán vége lett, mármint elkezdődött a karácsonyi szünet, ami gyermekeim szerint korcsolyázós szünet, így szorgalmasan jártunk a jégre szocializálódni, mert Picur tavaly óta még több gyerekkel ismerkedett meg, illetve hosszadalmas egyeztetések után előre leszervezett találkáink is voltak, aminek eredményeképpen a Lányok megtanulták a jégen eltáncolni a macarénát.
Közben, őszintén nem emlékszem, hogy mikor és hogyan, de rendet is raktunk, meg sütöttünk-főztünk és becsomagoltunk mindent, ezért kisebb fennakadásokkal ugyan, de megérkezett a Jézuska is és addigra már karácsonyfánk is volt (talpba állítva, szépen egyenesen!). Ettől én annyira megkönnyebültem, hogy gyorsan le is betegedtem, de nagyon, ezért a karácsony egyéb csaladi eseményeiből kimaradtam és a téli szünet ezzel el is érte mélypontját. Akkor gyorsan megfogadtam Magamnak és az Univerzumnak, hogy becsszó, az elkövetkező napokban pihenni fogok, így jobban is lettem viszonylag gyorsan, annyira, hogy még az amőbától is megszabadultam a szememben.
Ezek után már csupa jó dolog történt: láttuk a Csodaváró Betlehemest a MUPA-ban (Állami Népiegyüttes, zseniális!), újcirkuszi előadást szintén a MUPA-ban (Recirquel, gyerekeknek, karácsonyi, interaktív, megőrülsz olyan jó), voltak nálunk sokan - találkoztunk MINDEN Kereszttesóval, társasoztunk sokat, lett új hagyományunk (amerikai behatásra, magyar felhangokkal - vagyis szuper jó társaságban zabáltuk degeszre magunkat töltött, egészben sült bébipulykával) és annyit korcsolyáztunk, hogy meguntuk a kicsi pályát és 31-én délelőtt kimentünk A Nagy Jégre. Vagyis a városligeti műjégre, ahol megkezdtük a szilveszteri bulit, mert barátokkal és gyerekekkel mentünk, tudjátok, amikor az élmény fele abból áll, hogy keresed a másikat, a negyede abból, hogy kitalálod, hogy mit csináljátok és az idő negyedében pedig csináljátok is. Végül persze korcsolyáztunk is, méghozzá k...a gyorsan, ugyanis Pöttöm megrészegült a tértől és mint a villám cikázott a tömegben, én meg kecsesen siklottam utána, kissé pánikolva próbáltam NEM szem elől téveszteni, de túléltük és úgy döntöttünk, hogy jó volt. Este elmentünk az ottalvós szilveszteri buliba, ahol az összes (Maczkó útján szerzett) barátunk ott volt, az összes gyerekével és egyéb rokonával együtt és akkor tényleg nagyon jó volt. Az éjszakai eseményekről kevés konkrét emlékem van, de az biztos, hogy egy ponton a felelős felnőtt férfiak léggitározós bemutatót tartottak, egy másik ponton mindenki táncolt (ilyen többször is volt), éjjel egykor meg megettünk tizenkétszem szőlőt, mert La Palmán akkor volt éjfél. A hangulatomnak külön jót tett, hogy mindezek után még taxit se kellett hívni, mert ott aludtunk, a gyerekek matracokon a földön (együtt), mi meg egy vendégszobában. Mindehhez még reggel még szallonnás rántotta is járt, kávéval. Fergeteges volt.
Jövőre innen folytatjuk!
