hmmm, ez nálam nagyon betalált... bár az is igaz, hogy mi ilyen beszélgetéseket is lefolytatunk:
M: Mit hozzak a boltból? Van otthon tej?
Én: Fogalmam sincs, én sem néztem a hűtőbe.
Sőt olyan is van, hogy:
M: Hozzak kiflit?
Én: Ne.
M: És akkor mit visz a gyerek uzsonnára?
Én: Ja, akkor hozzál.
De azért, ami igaz, az igaz:
"Számomra akkor lesz szembetűnő ez a terhelés, amikor egy olyan egyszerű munkának állok neki, mint például a rumlis asztal lepakolása. Elkezdem az egyik tárgyat elrakni a helyére, de útközben belebotlok egy koszos törülközőbe, amit bedobok a szennyesbe, amely egyébként tele van. Így hát elindítom a mosógépet. Ekkor észreveszem, hogy nem raktam el a zöldségeket a hűtőbe. A hűtőt pakolászva rájövök, hogy venni kell mustárt is, fel kell írnom a bevásárló listára. És így tovább. Végül két fárasztó óra után sikerül is rendet raknom az asztalon. Mindezt azért, hogy még aznap este újra teljes rendetlenség legyen rajta."
"Ha megkérem a barátomat, hogy rakjon rendet azt asztalon, akkor ő csak rendet fog rakni rajta. A törülköző a földön marad, a zöldségek megrohadnak a konyhapulton, és nem lesz mustárunk a vacsihoz."
http://anyaklikk.cafeblog.hu/2017/05/15/anyasag-elkerulhetetlen-a-mentalis-terheles/
