És még csak nem is álmomban, hanem igazából, ma délelőtt. Aztán elmentem Picurért az iskolába. Jött le a lépcsőn és nézett rám hitetlenkedve, alig akart megismerni.
- Anya, meg se ismertelek! Más a hajad!!! Olyan.... modern. - mondja, mert jólnevelt és nagy a szókincse - De nekem tetszik! - folytatja, mert empatikus és kedves is - Szerintem néha hordhatod így, ha neked tetszik.
Nekem tetszik, fogom is így hordani, ahogy azt a nadrágot is fogom még hordani, amit ma együtt vettünk Picurral. Mindenféle akció volt és én elvileg két nadrágot és egy ruhát akartam, csak hát kicsi lányom ott is véleményt nyilvánított:
- Anya, ez szerintem nem annyira előnyös, nem gondolod? Mármint ha neked teszik, akkor vedd meg, mert az a legfontosabb, hogy jól érezd magad benne. Ha úgy gondolod. Én azért nem gondolnám.
Én se gondoltam.
A ruha egyébként tetszett neki, itt abszolút csak magamra vethetek, hogy amikor visongva kijelentette, hogy ez "AAAANYIRAAA HERCEGNŐŐŐŐS", én ugyanolyan visongva vettem le magamról, de nagyon gyorsan.
