Ez volt a helyzet éjjel egykor az ágyunkban:
Aztán valahogy helyet csináltam magamnak, majd Maczkó is helyet csinált magának, aztán bokszoltunk egy kicsit a párnák és takarók elosztásán és már majdnem elaludtunk, amikor trapp-trapp-trapp, megérkezett Picur és újrakezdtük az erőforrás-allokációt, Maczkó volt a gyenge láncszem, fél óra múlva feladta és kiment aludni a kanapéra (talán fél háromnál jártunk már ekkor), mi meg folytattuk az esti műsort az éhes vagyok- szomjas vagyok - pisilni kell magánszámokkal, aztán a merreforduljonanya vetélkedővel, ami hangosra sikeredett, így bejött Maczkó, hogy közölje, hogy azonnal aludni kell vagy mindenki mehet a helyére és ezt Pöttöm kis gondolkozás után komolyan vette, így őt visszavittem az ágyába és kicsit mellé ültem, hogy elaludjon, majd visszamentem Picurhoz, aki türelmesen (és ébren) várt rám, hogy öleljem át és akkor átöleltem és talán öt óra magasságában mindannyian elaludtunk. Hétkor meg szólt az óra. Indul a január, halleluja!
Ui: És nem, a gyerekek nem szoktak közöttünk aludni, Picur talán háromszor aludt velünk eddig életében, Pöttöm egy kicsit többször, legyen mondjuk öt, de mindig jó okkal (hányós betegség, magas láz, nagyon ijjesztő álom), a jó ok most is megvolt, a tanulság mégis az, hogy mindenhol jó, de legjobb mindenkinek a saját ágyában. Remélem, ők is erre az eredményre jutottak....
