A hétvégén nem volt Picur névnapja. Jó szülők és szerető szülők vagyunk, de sokkal nagyobb előrelátásra és önismeretre vallott volna, ha olyan nevet választunk a gyereknek, aminek egy névnapja van. Így ugyanis minden ősszel és tavasszal elbizonytalanodunk: most van, vagy nem?…

Ma reggel nálunk is járt a nyuszi, résen voltunk, "elkaptuk a farkincáját" és így a lányokat ajándék csoki várta reggel. Elrejtve. Már amennyire két tök kómás szülő két másodperc alatt el bír rejteni egy óriás kinder tojást és egy hármas pakkos kindertojás dobozt. Nem…

Kétségtelen, hogy kivül és belül is leginkább apjára és nagyanyjára hasonlít Picur. Na, de azért néha kibújik ám belőle is azanyjalánya! Például, tegnap délelőtt vasalás(én)-játék(ő) közben: a helyzet az, hogy én vasalok és közben megpróbálom lefoglalni a gyerekeket…

Vannak ezek az ezoterikus elképzelések az életfeladatokról, amikből tanulunk, meg fejlődünk, meg blablabla... Ezennel szeretném felszólítani az univerzumot, hogy menjen a francba, hogy érthetőbben magyarázza el, hogy mi a fenét kellene nekem megtanulnom a kis rózsaszín hercegnők…