Kétségtelen, hogy kivül és belül is leginkább apjára és nagyanyjára hasonlít Picur. Na, de azért néha kibújik ám belőle is azanyjalánya! Például, tegnap délelőtt vasalás(én)-játék(ő) közben: a helyzet az, hogy én vasalok és közben megpróbálom lefoglalni a gyerekeket illetve haladni a napi teendőkkel. Picur meg játszani akar, főleg velem.
- Picur, Pöttöm, lassan tessék összepakolni a duplókat!
- Anya, anya, nézd, így mennek a babateknősök! Én vagyok a babateknős, én így megyek (valamit hason kúszik, kézzel-lábbal kalimpál hozzá, hogy haladjon), Pöttöm is így akar menni, de ő már nagylány teknős, nem tud (diszkrététen a hasára fordítja a kistesóját és próbálja húzogatni a kezét-lábát, a Kicsi ezt hangosan nehezményezi) meg nem is akar játszani...
- Látom Kicsim, de most már ideje pakolni!
- ... és a babateknősök algát esznek, a kicsik is, így, algás tejet is isznak és akkor az anyukájuk meglátja őket, és az anyukájuk most Te vagy és azt mondja: "Jaj, de ügyesen eszik az algát ezek a babateknősök!". Mondjad, mert Te vagy az anyukájuk!
- Jaj, de ügyesen eszik az algát ezek a babateknősök! - mondom szótfogadóan - És tudod mit mondanak még az anyuka-teknősök?
- Mit, mit mondanak?
- Azt, hogy "kicsi babateknősök, rakjátok szépen össze a duplóitokat!"
Picur szemrehányóan rám néz, majd kissé flegmán így szól:
- Miért? Mert az anyuka teknősök is mindig csak morognak?
Na igen, pont ilyen diszkréten és finoman tudok én is beszólogatni, ha akarok.
