Ma reggel nálunk is járt a nyuszi, résen voltunk, "elkaptuk a farkincáját" és így a lányokat ajándék csoki várta reggel. Elrejtve. Már amennyire két tök kómás szülő két másodperc alatt el bír rejteni egy óriás kinder tojást és egy hármas pakkos kindertojás dobozt. Nem vagyok büszke a teljesítményünkre, de a hármas pakk Pöttöm etetőszékében landolt, a nagy kindertojás pedig a konyhaasztalon, a kis reggeliző terítő alatt (tudjátok, ami ilyen alátét-típusú terítő, én az abroszra szoktram rárakni plusz védőnek - ennek később jelentősége lesz), pont Picur helyén.
Szóval jönnek a lányok.
A Kicsi futva jön mint mindig, kurjongat, köszön, apjának örül, visítozik, mutogatja, hogy kér inni, kéri az oroszlánt a hűtőről, nézi, hogy csúszik a zoknija a kövön, közben jó napja van. A jelenben él.
A Nagy mellette lépdel, álmodozó szemekkel meséli, hogy: "és Ariellel álmodtam, képzeld Anya, embervé vált (sic!) és hosszú szoknyában ment be az ebédlőbe és Anya, én meg fogom hívni Arielt a születésnapomra is, jó?". A múlt és a jövő között lebeg a lány, még nem érkezett meg hozzánk a Földre.
Kicsi közben felnéz, észreveszi, hogy van VALAMI az etetőszékében, megpróbál felmászni, közben persze kiabál, örül, majd begurul, nem éri el, eléri, cliffhanger, megfogja, nem tudja kihúzni, nindzsa hangokat hallatt, teljes erőből húzza, kirángatja, büszke, vigyorog és már vizsgálja is a zsákmányt.
A Nagy mindeközben kihúzza a székét, ráül, várja, hogy valaki betolja az asztalhoz, miközben: "és a rákot is megpróbálták megenni, de nem tudták, mert az Ariel barátja!". Körülnéz, hogy mit szólunk ahhoz, hogy a rákot megpróbálták megenni. Mi várakozó tekintettel nézünk rá.
A Kicsi harci kiáltások közepette megpróbálja kinyitni a dobozt, tudja, hogy csoki van benne, nem tudja kinyitni, kisebb agyvérzést kap. Gyorsan kiveszem a kezéből a dobozt, kinyitom, visszaadom neki és már veszi is ki az első tojást.
Picur mindeközben nézelődik a székén, lenéz az asztalra és elkezdi simogatni a terítőt, mert ugye nem egyenesen áll. Mármint hepehupás. Maczkó itt kezd sírva röhögni, befordul a konyhaasztal felé, én még kitartok: "nagyon szerencse, hogy nem ették meg a rákot, Kicsim!".
Pöttöm lelkesen letépi a csomagolópapírt a kinderről és boldogan eszi a csokit. Közben mutatja, hogy nyissam ki a benne levő ajándékot is.
Picur gyanút fog! Elmosolyodik, felemeli a terítőt és a világ legboldogabb gyereke hangján, széles mosollyal kiáltja nekünk: "Anya, nézd hozott valamit a nyuszi! Apa nézd ide rejtett valamit a nyuszi! Egy ÓRIÁSI csokitojást!" Körülnéz és megnyugodva konstatálja, hogy "Pöttömnek is hozott a nyuszi csokit!".
Boldogan eszik a csokit, egymásra vigyorognak. Imádom őket.
