Vannak ezek az ezoterikus elképzelések az életfeladatokról, amikből tanulunk, meg fejlődünk, meg blablabla... Ezennel szeretném felszólítani az univerzumot, hogy menjen a francba, hogy érthetőbben magyarázza el, hogy mi a fenét kellene nekem megtanulnom a kis rózsaszín hercegnők ágy alatti hajkurszásából??
Már több hete minden este (opcionálisan néha reggel is) be kell másznom a gyerekek ágya alá, hogy kihalásszam az aktuális kedvenc hercegnőt, Aranyhajat, kiscicát és mit tudom én mit, amit tündéri gyermekeim dobálnak oda éjszaka álmukban (Picur*) illetve nappal szántszándékkal (Pöttöm**). Ma este döbbentem rá, hogy lehet, hogy nem törvényszerű, hogy én mindig hason csúszva közlekedjek a gyerekszobában... vagy de? Bakker.
*Este mindig odaveszi magához a hercegnőket, akiket elalvás után egy laza mozdulattal lesöpör az ágyról, be az ágy alá. Ha szerencsém van, csak reggel/másnap este keresi őket, ha nincs, akkor hajnali háromkor...
** A kis fenegyerek meg általában a Picurtól megszerzett játékokat dugdossa az ágy alá, hogy az érintett ne tudja visszaszerezni őket - ezért szoktam néha két, visítozó, földön fetrengő lányt találni a szoba közepén. És ilyenkor szoktam nagyon gyorsan elhagyni a helyszínt, ugyanis, ha előveszem a visítást tárgyát az ágy alól, akkor tüstént egymásnak esnek ezek a drága csemeték...
