Picur nagyot aludt délután, sokáig lehet ébren, ki is megyünk csillagokat nézni a hintaágyra, csak csajok, Maczkó ugyanis elment meccset nézni. Nézelődünk, beszélgetünk.
- Anya, Neked hogy hívták a Nagyidat?
- Annának.
- És a Mamádat?
- Teréznek. És képzeld, amikor kicsi voltál és a pocakomban voltál és azon gondolkodtunk, hogy hogy is hívnak majd Téged, akkor én a Teréz névre is gondoltam.
Hosszú csönd.
- És amikor erre gondoltál, akkor én jól megrúgdostalak?
Ugyanakkor, ugyanott felvilágosítás is zajlik.
- Anya, amikor én pici voltam és a pocakodban voltam, nem volt lábam, képzeld. Egy kis ebihal voltam. De megnőttem és növesztettem lábat. Jó nagyot.
Egyre később lesz, Picur fárad:
- Anya, menjünk be, mert én már nagyon álmos vagyok. Én lefekszem aludni, Te meg megvárod Apát ébren.
-- (WTF?!?!?!) Kicsim, én is fáradt vagyok ám, miért várjam meg ébren?
- Mert Apa szomorú lesz, ha senki sem várja haza.
- De Kicsim, tényleg fáradt vagyok és mi lesz, ha későn jön?
Újabb hosszú gondolkodás....
- Anya, van egy jó hírem! Addig fekhetsz majd a kanapén!!!
