jan
22

Elégedetlen

| Szerző: Babek | 8:16 pm

Tanácstalan vagyok, de tényleg, az esti fektetés kezd elfajulni Picurral, akármit is csinálunk. Az alapállapot, hogy én szeretném, ha időben elaludna, hogy reggel normálisan tudjon kelni + még azt is szeretném, ha viszonylag jókedvűen aludna el vagy legalábbis, hogy ne veszekedéssel záruljon a nap. Az elmúlt napokban ez nem sikerült, de szerintem én voltam a hibás, egy kicsit felborítottam a gyerek napirendjét + szokásait, például amikor elaludt a kocsiban, megpróbáltam felhozni és egyenesen lefektetni, amiből hiszti lett (és este tízig nem alvás).

Mindezekből tanulva, ma időben vacsora, közös nagy játék, wc elintézése, időben fürdés, közös öltöztetés, ökörködés, szeretgetés, hosszú mese, meleg mézes tej, minden szép és jó. Majd versike. Már a versike alatt jön az alkudozás, hogy nagyon szeretne Picuros mesét. Érzem, hogy jön a hiszti + utálom, ha belebeszél a mesébe vagy a versbe, pedig szokása, hogy ha tudja, hogy mindjárt vége, akkor már elkezd alkudozni a következő programról. Könyörgöm, egy mesének a vége már nem érdekes? Mi a fenének mondok verset, ha nem hallgatja, hanem beszél? Jó, akkor nincs vers, legyen egy Picuros mese. Elkezdem, két percenként közbevág, kéri, hogy legyen benne ez meg az - belerakom, mert a nap eseményeit kéri, tudom, hogy ez a mese célja, hogy átgondoljuk, feldolgozzuk, szóval, ok, legyen benne a hercegnőnek öltözés, kistesó balerina ruhája, Mama látogatása, a táncolás, az éneklés, a kitudjamégmiminden. De a mesének is vége van egyszer és akkor kezdődik az ordítozás a másodikért. Hát persze, hogy nem mesélek másodikat, akkor harmadik kellene, meg negyedik, ez nem így megy.

P1110245.JPGNincs második mese, kalap, kabát, gyerek ágyban üvölt ("De én kettőt akartam!"), nekem meg elszáll az agyam, hogy ennek semmi sem elég jó, akárhogy is próbálkozom, úgyis üvöltés az este vége. Ezt persze ki is fejtem, tehát még össze is veszünk, így lesz vége az estének. Utálom magam érte rendesen, mi a fenének veszekedni este nyolckor, lehetnék én az okosabb, sőt nekem kellene ezt kezelnem, de egyszerűen elfogy a türelmem, nem bírom a hisztit!!!! Bakker.

Egyébként is most mindig akar valamit, mindig, mindig, nem is értem, elfáradtam, akarjad, lányom, akarjad. De annyira bír akarni dolgokat, hogy egészen behergeli magát, szegénykém múlt pénteken annyira akarta, hogy ebéd után érte menjünk az óvodába (hiába mondta, az apja, hogy nem tudunk), hogy ebéd után meggyőzte az óvó néniket, hogy ne fektessék le, majd amikor nem jöttünk, és mégis lefektették, kiborult és zokogott. Szegény óvó néni meg nem értett semmit, mert Picur nem szokott félrebeszélni és ennyire zokogni sem - magyarázta később nekem. Persze elmondtam, hogy mi ilyet nem ígértünk neki és mondtam, hogy mindig szólni fogunk előre az óvó néninek is, ha véletlenül mégis elhozzuk ebéd után (mert mondjuk oltásra kell vinni vagy ilyesmi).

De egyébként is akar mindig mindent, mást enni, más zenét hallgatni, kocsival menni, bulizni, nem ezt olvasni, másik csattot választani. AKAR, AKAR, AKAR. És persze hisztizik. Grrrrrr!

Egyébként meg persze tündéri és okos továbbra is, a képet is azért mellékeltem, hogy lássátok, mennyire nincs is igazam...

A bejegyzés trackback címe:

https://babek.blog.hu/api/trackback/id/tr385775692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manka. 2014.01.26. 00:13:51

Kistesó meg hogy megbújik a háttérben, cukiii:)
süti beállítások módosítása