.. még nem tiszták a birtokos viszonyok. Vagy ha tetszik, nagyon is tiszták és elég egocentrikusak. Ebből igen mulatságos dolgok is kisülhetnek:
Anya: - Nekem tetszik ez a dal/könyv/virág/tökmindegymi!
Picur: - Nem! Ez nekem tetszik!
Anya: - Nekem a piros ceruza/lila ruha/rózsaszín takaró/hupilila malac a kedvencem.
Picur:- Nem, az az én kedvencem!
Anya: - Megnézem Veled a mesét, jó?
Picur:- Nem, Te ne nézd, azt én nézem!!! Jó? Légy szíves, Anya, ne nézd!!!
Anya: - Hű, én nagyon szeretem a vajas kiflit.
Picur: - Nem, azt én szeretem! Te ne szeresd, jó?
Na, hogy magyarázod meg egy két és félévesnek, hogy a tetszés és a mese bizonyos értelemben közjavak és fogyasztásukból nem lehet kizárni másokat? Ráadásul, nála ez egy fordított viszonyban jelenik meg, tehát nem arról van szó, hogy ha neki tetszik a kék, akkor már nem tetszhet neki a piros is, hanem arról, hogy ha neki tetszik a kék, akkor az már másnak nem tetszhet...
Ennek fényében egyébként sokkal nagyobb értelmet kap a testvérféltékenység is, hiszen Picur megfogalmazása jól mutatja, hogy az ő fejében erős kizárólagosság él: Anya vagy az egyik gyerekét szereti vagy a másikat. Pedig mindkettőt és nagyon.
