Van, olyan nap, amit egyszerűbb lett volna kihagyni a naptárból, vagy legalább fel se kelni reggel és csöndben, a paplan alatt meghúzódva kivárni, amíg vége lesz. De hát már késő, bebuktuk, reggel felkeltünk és elindítottuk a napot egy könnyed „melyik mesét akarja hallani a gyerek?” társasjátékkal. Végül kiegyeztünk a gesztenyés mesében és viszonylag bonyodalom nélkül lebonyolítottuk a reggelit, kivéve a kávét, mert ahhoz már nem volt türelme a manónak. Semmi baj, gondoltam, felraktam a kávét és bevittem a gyereket a szobába játszani. Amikor Picur közölte, hogy bili, akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz a nap átka – én ugyanis nagy örömmel ráraktam a gyereket a bilire és kihasználva a két perc szünetet kimentem a kávémért, csak hogy azonnal indulhassak vissza megmenteni a gyereket, aki letolt gatyával elindult utánam. Innentől nem mesélem részletesen, visszatekintve talán elég is annyi, hogy az első adag tököt elégettem, ezért felraktam a másodikat, ami ízetlennek tűnt, mert elfelejtettem alá hagymát pirítani, amit egy másik lábosban pótoltam, mindezt hat kör bili-kaka-leszállsz-kiszállsz körrel fűszerezve, így persze a hagymát is elégettem, és végül a második adag hagymán készült el a második adag tök, laktózmentes tejföllel (mert rosszat vettem le a polcról). Elég kimerülve ültem le a gyerek mellé, hogy na, akkor játszunk, mire ő nagyon megörült, beleült az ölembe és lepisilt. Vagy inkább összepisilt. De brutálisan. Semmi baj, gondoltam, átöltöztem, beindítottam a gépet a mosással és előrelátóan kitaláltam, hogy akkor kiviszem egy kicsit a kertbe a gyereket fáradni, hogy legalább a délutánt átvészeljük egy nagyobb alvással. Gondos szülőként ráhúztam a meleg harisnya, bélelt nadrág, body, pulóver, polár felső, síkabát, sapka, sál és kesztyű kombinációt, na meg a csizmát és elindultunk kifelé. Ahogy kiléptünk az ajtón, Picur rámnézett és igen, kitaláltátok, komolyan megszólalt, hogy „Kaka!”. Bementünk sapka-sál-kesztyű-kabát-polárfelső-nadrág-meleg harisnya le, bilire ráül, nemcsinálsemmit, felállsz, meleg harisnya-nadrág-polárfelső-kabát-kesztyű-sál-sapka fel és vissza a kertbe. Azon már meg sem lepődtem, hogy délben nem akart elaludni. Az viszont már nekem is betett, amikor délután felkelt és azzal indított, hogy békésen ráült a bilire és aranyosan játszott vagy öt percet, majd egy kiszállsz felkiáltással felállt és LEPISILTE A SZŐNYEGET!!!! Miért? Miért? Miért?

Ui.: Ér röhögni. Maczkó legalábbis alig bírta abbahagyni, amikor én öt perce sírva-nevetve elmeséltem neki a napunkat. 

És még hol a vége?