És akkor egy mai termés, az egész család kint tevékenykedett a kertben egész nap, kivéve Picurt, aki nagyjából átaludta a
napot és igaza is volt, mert mióta hazajöttünk mindannyian dögrováson vagyunk, nagyon csúnyán köhögünk, de tényleg. A múlt héten csak Picur volt dokinál, bárányhimlő gyanúval, hárman fogtuk le, amikor a doki a torkába nézett, de csak annyit tudott megállapítani, hogy nem bárányhimlős és nem piros a torka, de holnap visszamegyünk a köhögéssel. Addig meg erősítek, hogy rendesen meg tudjam fogni a gyereket, aki most nem hallgat a szép szóra, tényleg a személyes terébe történő legkisebb, szerinte indokolatlan beavatkozásra is eszméletlen visítással és rúgkapálással reagál, vers-mese-éne-nyuszifülvagymásédesállatplüss nem használ, marad az erőszak, bár a magam megnyugtatására azért beszélek hozzá, miközben lefogom...
Este én is elmegyek dokihoz, mert aludni sem tudok, áááá, nem tesz jót nekünk ez az itthoni levegő, félek a légkondiból kiáramlott nekünk valami fincsi kis baci, fúj! Picur azért továbbra is szép, szóval nézegessétek őt, mi is ezt tesszük naphosszat.
