Újabb szuperképességet ismertem fel magamban: hihetetlenül jó megérzéseim vannak, olyan mintha valami természetfeletti erő suttogná a fülembe a titkokat mint például, hogy (búgó hangon olvassuk!) : "Itt az idő, hogy berakd a mosást!", "Szerintem holnapra még nincs kész a hittan házi feladat", "Ha most nem indulunk el biciklizni, akkor nem érünk haza soha!"
A többieknek ilyen nincs, őket az esetek 90%-ban explicit módon meg kell kérni ezekre a feladatokra. Vagy lehet, hogy van nekik, csak sokkal hatékonyabban nyomják el ezeket a belső hangokat?
Mert legyünk reálisak: az én fejemben ez nem ilyen súgó-búgó szirén hang, inkább hasonlít az általános iskolai tesi tanáromra stílusban és hangerőben egyaránt, ráadásul még káromkodik is, azaz "Bassza meg, ha nem rakom be a mosást, nem szárad le estére a cucc!". Általában sürgető¹ és parancsoló, én meg az esetek nagy részében engedelmeskedem neki, azaz rakom, főzöm, seprem és kiviszem.
Egyébként én azt sejtem, hogy a többieknek is van hasonló, mert Maczkó például hasonlóan jó megérzések mentén működik a kertben, a gépkocsik és egyéb járművek (biciklik, rollerek) karbantartása kapcsán és néha még a háztartásban is. A múltkor például felporszívózott a szobában. Lehet, hogy a megoldás az, hogy nekik is van ilyen hangjuk csak sokkal kevésbé követelőző és az enyémhez képest alulinformált. Erre abból következtettek, hogy amikor esetleg kérdőre vonom család tagjait egy-egy elmaradt munka miatt, akkor a válasz általában az, hogy (ártatlan gyerekhangon olvasva): "De én nem tudtam".
Tehát mégiscsak különleges szupererő ez. Ha esetleg valaki tudja, hogy hogyan lehet megszabadulni tőle, vagy legalábbis lenémítani egy időre, szóljon/írjon, minden megoldás érdekel!
¹Az, "Á, majd holnap megcsinálom" gondolattól például csak idegesebb lesz.
