"Kérni tudni kell!" - olvasom viszonylag sok önsegítő/önfejlesztő cikkben, amik női portálokon jelennek meg és ilyenkor elégedetten konstatálom, hogy én bizonyára már nagyon fejlett vagyok, mert egy napon belül körülbelül százszor hangzik el a számból, hogy: "Kérlek, vedd fel a papucsod!", "Kérlek, vidd ki a tányérokat!", "Kérlek, vacsoráztasd meg őket!", "Kérlek, figyelj egy kicsit jobban!", "Kérlek, siessetek a fürdéssel!", "Kérlek, vedd halkabbra a tévét!", "Kérlek, etesd meg a kutyát!", "Kérlek, vidd ki a szemetet a ház elé!"... kérlek, kérlek, kérlek
Ez egyébként valóban hasznos tudás, az előző posztban említett tudatlanságnak jó ellenszere (bár még mindig ott a menekülőuras "Jaj, elfelejtettem", dehát na, semmi sem tökéletes).
Úgy döntöttem, hogy mostantól szintet lépek és a fenti kérésekhez kiegészítést is fűzök majd:
"ÉS KÖVETKEZŐRE MINDEZT CSINÁLD MEG MAGADTÓL, KÉRÉS NÉLKÜL!"
Ui: Ha esetleg valakiben az a sejtés támadna, hogy kiakadtam egy csöppet, akkor szintén jó megérzései vannak, konkrétan amikor az előbb kimentem az erkélyre és megláttam, hogy még kint szárad a ruha, akkor majdnem elsírtam magam. Ez azért érdekes, mert ami kint szárad, az igazából senkinek nem hiányzik (mindenkinek van elég váltás fehérneműje, zoknija, pizsama nadrágja), tehát tényleg soha senki nem kérné rajtam számon, ha kint hagynám éjszakára és mondjuk holnap szedném le, csak én erre az esetek többségében képtelen vagyok. Inkább leszedem és kiakadok. Erre szokta Maczkó azt mondani teljesen tanácstalanul, hogy "Aha, értem". Már így is kint hagyom az asztalon az új terítőt az éjszakára, kész csoda, mert én alapból azt minden este beszedném¹, mert így kifakul/hamar elrongyolódik/koszos lesz/ráesik az eső, de hosszas kondicionálás után már képes vagyok azt gondolni, hogy ez nem baj. Jó, őszinte leszek, már igyekszem azt gondolni, hogy ez nem baj, mert még minden este meginogok, hogy le kellene szedni, csak eszembe jut, hogy akkor holnap meg vissza kellene rakni és akkor inkább kivárom, amíg megszokom a kinthagyást. Ez az újrakondicionálás egyébként rövid távon nagyon sok energia, több mint követni a szokásokat, csak ugye a rossz/haszontalan/jelenleg nem túl hasznos szokások meg hosszú távon, szisztematikusan fogyasztják az energiát.
¹Csak akkor nem szedem be, ha nem én jövök be a teraszról utoljára vagy ha mondjuk túl sok alkoholt ittam a rutinfeladatok végrehajtáshoz. Olyankor tök jól túllépek ezeken a belső késztetéseken. Most akkor menjek és igyak valamit?
