Szabad. Nálunk legalábbis. Mármint a leckében és akár a felmérőkön is. Az utóbbin főleg, azokat ugyanis én meg se nézem. Ha azt üzeni a tanár, hogy a gyerek csinálja egyedül, akkor nálunk a gyerek csinálja egyedül, én ellenőrzés sőt olvasás nélkül fotózom és beküldöm. Az olvasás hiánya fontos, ugyanis kiderült, hogy ha olvasok, akkor automatikusan javítok, szóval szigorúan igyekszem szinte rá se pillantani az anyagra.
És igen, már volt hiba a felmérőben, Picuréban és Pöttömében is. De sokkal több ötöst szereztek meg, mert tanultak, teljesítettek önállóan¹. Meg hibáztak is, tök egyedül. Nem vagyok Szent én sem, amikor Pöttöm matekból hibázott, azon kiakadtam, ugyanis az történt, hogy automatizálta a feladatmegoldást (az előző összeadás eredménye 13, akkor ennek biztos 14, mert eddig így volt - hát nem) és nem nézte meg, hogy mi ténylegesen a feladat. Szóval ezt szóvá tettem, de egyébként igyekszem csöndben maradni. Ott van nekem a sok ellenőriznivaló napi feladat, amikor persze mindent megnézek soronként, szavanként, számonként és ha valami nem jó, megbeszéljük. Hiszen ebből tanul. Meg a hibáiból.
¹Csak az előző poszt nyomán, a félreértések elkerülése végett: nagyon kötelességtudóak, ha van szoros ellenőrzés. Tehát ha mondjuk fél óra múlva vissza kell küldeni valamit, akkor szó nélkül csinálják, igyekeznek meg minden. A baj ott kezdődik, ha mondjuk arról van szó, hogy MAJD meg kell csinálni a technikát. Meg gyakorolni kellene a furulyát/hangos olvasást...
