Ez is a felismerés is a hétvége termése, de külön posztot akarok szentelni neki, bár nagyon is beleillik a felnőttség-tematikába. Meg az olyanokvagyunkmintaszüleink-életérzésbe. Vagy legalábbis nálam nagy flash volt. Mert ugye apukám mindig jött az olyan sztorikkal, hogy bezzeg mi, amikor mezítláb, egy karéj kenyérrel, rongyos labdát rúgva... blablabla... más világ volt, már nem is értitek... blablabla... olyan mások a fiatalok.... és így tovább.
Más világ ide vagy oda, én kötelességtudóan becsomagoltam a kétdecis üditőket és kis kekszeket itthon, hogy aztán ne együk meg mindet, mert ugye délelőtt/délután edzés volt, ami közben nem eszünk, délben meg beültünk enni-inni a hüttébe, szóval csak hazafelé a pályáról, a kocsiban fogyott ez meg az. Így aztán a hazafelé úton kapták meg a Lányok ezeket a dolgokat, amikor is nosztalgikusan meséltem nekik, hogy "tudjátok Lányok, Anya is és Apa is fiatalkorában az egyik zsebébe egy kis üdítőt rakott, a másikba meg kb. két szelet csokit/müzliszeletet, aztán azzal voltunk el egész nap a hegyen, maximum egy teára volt pénzünk. Négykor lejöttünk a pályáról és siettünk haza főzni, mert mindenki appartmanban lakott és magunk főztünk, az otthonról hozott ételekből. Emlékszem, már jóval később, amikor több pénzünk volt, addig számoltunk, míg az egyik este elmentünk fondüt enni Franciaországban."
Míg én nosztalgiáztam, Picurnak teljesen leesett az álla. Nem volt pénzünk ebédre? Nem kaptunk vacsorát? Mi főztünk? Egy kis üdítőt ittunk egész npa??? "Anya, én nagyon sajnállak Titeket!" - mondta ledöbbenve.
Amin meg én döbbentem le. Mert hát miért sajnál, tök jó volt nekünk! Én konkrétan iszonyú szerencsésnek éreztem magam, hogy eljöhettem síelni, még költőpénzem is volt, meg bérelt felszerelésem, igaz aláöltözet helyett harisnya volt rajtam és póló, meg beázott az orkán kesztyűm a nap végére, de az mindenkinél így volt, imádtam a sítáborok minden percét. Mondtam is a gyereknek, hogy bezzeg a mi időnkben... aláöltözet sem volt, nemhogy mindenkinél duplafalu szemüveg ... egy teával is ki lehet ám ülni a hütte teraszra, de hát az más világ volt, nem is értitek... blablabla....
