Emlékeztek még azokra a bulikra, ahol a szüleitek barátai és azok gyerekei voltak ott, mondjuk Szilveszterkor vagy a Balatonon és a gyerekek egy idő múlva egy bandába verődtek és külön kasztot alkottak a felnőttektől? Amikor a szülőket a legjobb volt egész egyszerűen elkerülni, mert csak olyan végtelenül idióta dolgokat kérdeztek, hogy "reggeliztél már", "hol a zoknid", "miért nincs rajtad sapka" vagy a legalja, a "HOL A TESTVÉRED?". Amikor minden felnőtt csereszabatos lesz és ha gondod van, akkor a legközelebbihez fordulsz, hogy adjon zsebkendőt, hozza vissza a szomszédból a labdát, adjon inni, mert nincs kedved a saját szüleid megkeresni? Amikor a pár hangadó nagy találja ki a játékot, de kényszerből/jófejségből/létszámhiánymiatt beveszik a kicsiket is és akkor nagyon király vagy? Na, ilyen volt a hétvégénk.
Csak mi voltunk az idióta szülők.
18-an voltunk Ausztriában, itt, 7 felnőttre jutott 11, 3-10 éves gyerek, 6 fiú, 5 lány leosztásban (de a lányok többségének több idősebb fiútesója volt, szóval kétszer is lehet őket számolni vagányságból) és már külön kasztot alkottunk, a nagyonidegesítőszülőkét. Jól hoztuk egyébként a szerepet: többször megpróbáltuk leparancsolni levakarni a gyerekeket a sípályákról, reggelit/ebédet/vacsorát tömtünk beléjük, sapkát húztunk az izzadt fejükre, elmondtuk, hogy büszkék vagyunk rájuk és szeretjük őket illetve az utolsó este szabadon eresztettük lovakat és míg a gyerekek szétkapták a játszószobát, mi becsíptünk és kártyáztunk.
És még élveztük is. Minden percét. Vagy majdnem minden percét. Engem valahogy mindig büszkeséggel tölt el, amikor a gyerekeim ügyesek, szépek és okosak és hát, most a sípályán ez mind összejött. Tavaly ugye Picur volt a sztár, aki a soseálltamlécen szintről eljutott a mindenfelvonótkipróbáltam, bárholecsúszok, megállok és kanyarodom szintig, idén ő inkább a technikáját fejlesztette. Ez az, amikor a sípályán látod, hogy elől megy a profi és utána libasorban siklanak a porontyok, én ezt bármeddig bírom nézni, iszonyú ügyesek, ahogy integetnek és emelgetik a lábukat, miközben tartják a nyomvonalat. Most Pöttöm volt a sztár, aki idén először rendes, nagy pályán csúszott! Nézzétek:
A biztonság kedvéért elmondom, hogy Pöttöm a második a képen, full szkafanderben és technikailag ez már a második csúszása, mert az elsőt a hegy tetején abszolválta. Felvitték őket ugyanis hegy tetejére buborékkal (ez már önmagában megér egy misét, amikor két síokató beterel hat kis 4-6 évest, a mini lécekkel egy kabinba), ahol először csúsztak úgy, hogy az oktató keresztben tartotta a lécét, amibe 2-3 kis makákó kapaszkodott ezerrel. Legalábbis az elején. MI is felmentünk Maczkóval megnézni a mutatványt és mivel nagyon helyesek voltak ott az edző lécébe kapaszkodva, arra gondoltunk, hogy akkor itt leülünk a hüttébe a napsütésre és bevárjuk őket, és majd én jól levideózom, ahogy jönnek. Egy fél óra múlva ki is szúrtam őket, ahogy jöttek le a pályán, el is kezdtem a videózást, csak éppen arra nem számítottam, hogy kisebbik magzatom már egyedül csúszik az edző után, aki csak a párját húzza, sőt le is előzi őket, majd egyenesen nekiindul a pálya szélének. Erről itt láttok videót, benne azzal a résszel, amikor elemelem a szememtől a kamerát, hogy megnézzem, tényleg jól látok-e.... Maczkó bölcsebb volt, ő nem nézte...
Összességében nagyon ügyesek és nagyon bátrak voltak, sőt vagányok, Picur ragaszkodik is erősen ehhez a jelzőhöz, nem is csodálom, sok szépet mondtak róla eddig életében, de vagány nem volt. EDDIG. Most viszont már abszolút az, tervezgeti is, hogy ő hogyan és miként síel majd, ha nagy lesz, rettenthetetlen lesz, az biztos. Egyenlőre azért erre még várnunk kell, ez egyértelművé vált az utolsó este, amikor sírva talált meg engem az asztalnál, hogy bent felejtette a papucsát a játékszobában, amit már bezártak, illetve az ajtót nyitva hagyták, "de sötét van bent, Anya, így nem látom a cipőmet". Megnyugtattam, hogy ha törik, ha szakad, megtaláljuk a villanykapcsolót, amire végül nem volt szükség, mert mire odaértem a két legkisebb pionír, azaz Pöttöm és Baba már elszánt megbeszélést tartottak a szoba előtt, majd négykézlábra ereszkedve bemásztak a sötét szobába, ahonnan percek múlva diadalmasan hozták is ki a papucsokat, amiket kitapogattak a sötétben!?!?!? Na, ha ezek felnőnek, akkor nem leszek nyugodt.
Addig, amíg felnőnek, kiélvezem ezeket a perceket, amikor az egész napos síelés után a fáradt gyerekeim apjukat hajtják a medencébe, amikor okosodnak és megtanulják az ételek nevét németül, amikor sutyorogva egyeztetnek arról, hogy akkor ki kinek az apukája (amikor Baba nem hiszi el, hogy Maczkó Pöttöm apukája), amikor a fiúk végtelenül türelemmel (és teljesen sikertelenül) tanítják Picurt csócsózni és egyáltalán, amikor nekünk ennyire nagyon-nagyon-nagyon jó!
Ui.: lesz Picurról is videó, csak most nem akarja az igazságot a rendszer. De majd utólag beillesztem és akkor kitörlöm ezt a kommentet.
