Tegnap ötéves lett Pöttöm, ÖT ÉVES, bakker, mikor telt el ennyi év? Pedig eltelt, mert már nagylány, okos, céltudatos, akaratos, vicces, öntudatos, kritikus, határozott, hirtelen haragú, bugyborékolóan kacagó kis díva. Természetesen volt saját születésnapi bulija, amire végre-végre igazi saját barátnőit hívhatta, szám szerint négyet. Nem azért, mert mi szőrös szívvel limitet szabtunk, hanem mert ennyit szeretett volna. Se többet, se kevesebbet. Tekintve, hogy Picur általában a fél osztályt meg akarja hívni (minimum), én még ösztökéltem is, hogy nyugodtan hívjon több barátnőt és a figyelmébe is ajánlottam egy kislányt, akit sokat emleget. Unszolásomra írtunk is neki meghívót, amit aztán Pöttöm kidobott a kukába. Igen, a kukába, mert átgondolta és értsem meg, hogy ő NÉGY kislányt szeretett volna csak meghívni. Mert "Anya, egyszerre úgysem tudok több gyerekkel játszani!". Igaz.
A kislányokat itthonra hívtuk, nem játszóházba és nem játszótérre, mert Pöttöm "vendégül szerette volna látni" őket. Ő mint vendéglátó. Ezért határozottan visszautasította az animátor néni meghívására tett javaslatomat is, mert "egyedül is el tudok játszani a barátnőimmel".
És tényleg. Mind a négyen eljöttek. Nagyon helyesek voltak, négy kicsi úrinő, csodásan szépen felöltözve. Másfél óra játék után (amihez nem kellett sem felnőtt segédlet, sem felügyelet, de még konfliktuskezelés sem), leültek az asztalhoz tortát enni és elcsevegtek arról, hogy kinek milyen ízű tortája szokott lenni az óvodában és ezek közül melyik finom. Én elképedve figyeltem és arra gondoltam, hogy jövőre öt órai teára hívom őket, az illene a hangulathoz.
Nem túl meglepő módon nemcsak a gyerekek voltak helyesek és kedvesek, hanem a szülők is, jaj, én olyan hálás tudok lenni a normális anyukákért!
Végül a gyerekek Maczkó vezetésével lementek a kertbe, ahol azért futkároztak és kiabáltak is, meg maszatosak is lettek, szóval megnyugodtam, hogy gyerekből vannak. Aranyos gyerekből mint Pöttöm.
