Vasárnap elsőáldozáson voltunk, szép napsütéses nyári napon, jó kis családi találka volt, aminek Pöttöm örült talán a legjobban, hiszen így végre unokatesó is megkapta, ami jár, Pöttöm szerint ugyanis szegénynek ez volt az Első Áldása...
Az esemény elvezetett bennünket a bonyolult vallásviták világába, különös tekintettel a reformáció kérdéskörére, amit Picur mindig ugyanazzal a kérdéssel vezet fel:
- Anyu, a Te hittanod milyen más mint az Én hittanom?
Szerencsére ekkor már a Villa Bagatelleben bruncholtunk, így viszonylag nyugodt körülmények között tudtam felvezetni a "mindenki egy kicsit másként hisz" gondolatkört, aminek alapjait saját nagyanyám magyarázataival fűszereztem miszerint "szép, letisztult református templomokban könnyebb Istennel beszélgetni". Ezen kívül próbáltam jelezni, hogy alapvetően a katolikusok és a reformátusok is ugyanabban az Istenben hisznek (és nem, nem említettem az evangélikusokat és a többieket), meg, hogy van a kereszténység és van a nem kereszténység és vannak olyan vallások, ahol több isten is van, ami azt hiszem, hogy kiverte a biztosítékot a gyereknél, mert szokásától eltérően ejtette a témát.
Mondjuk, ha a Ravensburger sorozatban megjelenne az Öt világvallás gyerekváltozata∗, akkor elég sok pénzt lennék hajlandó költeni rá.
Szerintem ugyanis nem voltam túl meggyőző, mert ma Picur rám nézett és komolyan közölte, hogy: "Én egy díszes templomban is tudnék beszélgetni Istennel."
∗Anno Anyukám ezt adta a kezembe, amikor túl sokat kérdeztem a témáról.
Ui.: A blogot olvasva talán úgy tűnhet, mintha Picurt különösen érdekelnék a vallásos témák, pedig nem, inkább csak arról van szó, hogy én ezek elmagyarázásában különösen rossz vagyok.
