Lassan vége a nyárnak, vége a végtelenül rutinos nyugalomnak, aminek szükségességét minden évben megkérdőjelezem, pedig nem kellene. Mert a a lányok számára a nyáron a legfontosabb választás igenis az, hogy a zöld pöttyös vagy a rózsaszín pöttyös fürdőruhát vegyék-e fel, hogy milyen fagyit egyenek aznap vagy mi legyen az az egy, de EGYETLENEGY dolog, amit kérnek a borfesztiválon*. Senki sem vágyik ennél több izgalomra, még a nyár végén sem, még itt, Horvátországban sem. Jó, egy kicsit sarkítok, itt ugyanis kifejezetten sok program van: két óránként beindítják 15 percre az óriáscsúszdát (!!!!)** és minden este van minidiszkó. Öööö... ennyi? Ja, nem, még van svédasztalos reggeli és vacsora, ahol - idézem Pöttömöt - "mi nyomhatjuk a narancslevet, Anya, MIII nyomhatjuk MADUNKNAK!! Nagylány vagyok, én is, Anya, nagylány, magamnak nyomom a narancslevet!".
Ők boldogan futnak minden reggel ugyanahhoz az asztalhoz, ugyanazt választva reggelire, utána ugyanabba a medencébe, ugyanazon a csúszdán, ugyanazokkal a gyerekkel. Tegnap nyughatatlan nagyanyjukkal felvetettük, hogy nézzük meg már ezt a várost itt, ami bő öt perc sétányira van, kb. húsz perc alatt bejárható és nagyon helyes, de csak felháborodott pillantásokat kaptunk ("Most?" - hogy klasszikust idézzek), de végül okosan megoldottuk a problémát és mi elmentünk a nagymamával, míg a lányok itt maradtak a család egyetlen használható tagjával, a nagypapával a szállodában.
Végül is, igazuk van. Feltöltekeztek mamából, nagymamából, nagypapákból, Balatonból, a Medencei tóból, kisimultak, kikerekedtek (mérleg szerint is), legszebb nyári emlékeket gyűjtöttek (mert ennyire tudatosak! "Anya, nekem a legszebb nyári emlékem ez lesz!") és egy kicsit készültek az őszre ("Katica lesz a jelem" - ismételgeti a Kicsi - "mert az nagyon szép, Apu választotta nekem és én szeretem.").
Persze idén sem mentünk Kapolcsra, se kirándulni, se biciklizni, se Füredre, de még a veszprémi állatkertbe se, sőt még a Bergmanba se és egyáltalán sehova se***, aztán mégis máris itt a vége, fuss el véle!
* A nyalóka és beülős trambulin között nehéz a választás, kivéve, ha itt van Apa, mert akkor mind a kettőt lehet, mert akkor egyébként is a világok legjobbika van, mert - mint említettem - itt van Apa.
**15 percre indítják be napi négyszer a csúszdát. Én ezen kiakadtam. Teljesen feleslegesen, ugyanis a gyerek legalább megtanulta, hogy mikor mutat az óra delet, kettőt, négyet és hatot. És nem lázadozott, hanem várt, nyugodtan. Végül is ráérünk, nyár van...
*** Csak Cserkére, mert az "a mi családi programunk"?!?!?
