Vacsorázunk, négyen az asztalnál, Pöttöm ütemesen tolja be a kiflijét/kenyerét, Picur mesél... mesél... megfogja a kiflijét, a szájához emeli, majd lerakja és mesél tovább... és mesél...
- Picur, közben egyél vacsorát is! - szól rá az Apja.
- Jaj, elfelejtettem! - mondja tündéri mosollyal és meglepődve nézi a tányérján a félig megrágott (!!) kiflit.
- Elfelejtetted, de hát hogy tudtad elfelejteni, ha ott van az orrod előtt? - kérdezi az apja rezignáltan, kicsit hitetlenkedve és enyhén bosszúsan.
- Hát úgy, hogy nem néztem le Apa! - jön a teljesen logikus magyarázat...
