Kb. egy hete mysterious kiírás jelent meg az óvodai öltözőnk falán: "Kedves Szülők! Kérem, minden gyerek hozzon be egy fél literes tejes dobozt, tiszta kimosott állapotban. Az óvó nénik.". Láttam, el is olvastam és mivel éppen aznap nem rohantam dolgozni, hanem az egyetem előtt még hazamentem összerakni a cuccaimat, egy lendülettel már a kért fél literes tejfölös dobozt és naptárt (ez egy másik kiírás tárgya volt) is bevittem az óvodába. Az óvó nénink egy kicsit furcsálló arckifejezéssel, de átvette a szajrét, megköszönte, én meg úgy éreztem, hogy végre valamit időben teljesítettem. Aha...
Az elkövetkező napokban mindig valahogy zavart a felirat, olyan Miss Marple-s, "valami nem stimmel ebben a történetben" érzéssel néztem rá néhányszor, de mivel a fejem tele volt náthával egyéb feladatokkal, ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Aztán meg lebetegedtem, így a család más tagjai öltöztették a kiírás árnyékában a gyerekemet, rám már nem hatottak a szuggeszív, tudatalatti üzenetek. A család más tagjainak meg megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy kiválóan ignorálják a különböző kiírásokat: Maczkó azért, mert reggel sose olvasunk feliratot, egyrészt rohanunk, másrészt felesleges, az információ úgyis megváltozik délutánig, meg általában a délután érkező személy döntés- és cselekvőképes, meg egyébként is elég nagy feladat reggel két lányt megfelelő öltözetben és hajviseletben, időre bejutattni a megfelelő csoportszobába, nemhogy még az ember tejtermékes dobozokkal is idegesítse magát. Nagypapa meg azért, mert teljesen a gyerekre hagyatkozik ("Na, gyere és vedd fel, amit anya mondott, hogy vegyél fel!"), ő kivülállóként figyeli az eseményeket és a legjobban azt várja, hogy odaadhassa a zsebéből meglepetést az unokáinak (ennek egyébként külön koreográfiája van, hogy hogyan és mikor varázsolódik elő a - tadaaam! meglepetés! - csoki a nagypapa zsebéből), nincs az az üzenet, ami elérné az ingerküszöbüket. Szerencsére van egy Mamánk is, aki viszont lelkiismeretesen elolvassa a feliratokat, megnézi a mintát (ugyanis az óvó nénik időközben kiraktak egy prototípust, ennek később jelentősége lesz), sőt (!) ha tudja, meg is oldja a kiadott feladatokat, így aztán óvoda után el is sétált a gyerekekkel a közértbe és vett egy három decis kefírt. Emlékszem, hogy amikor hazaértem, akkor lelkiismeretesen el is mesélte, hogy elolvasta a kiírást a fél literes tejről, meg hogy volt a közértben, meg hogy valami nem volt, de most a hűtőben van a kefíres doboz. Nem tudom pontosan felidézni, akkor már tényleg nagyon beteg voltam, meg másnap farsang is volt és én nem készültem előre és kiderült, hogy a gyereknek ágyneműje sincs bent az óvodában, a másik meg összesározta az overallját, amit ki kell mosni és másnapra visszavinni, mert minden nap mennek ki a kertbe.. szóval igyekeztem a fennmaradó problémákra koncentrálni, a jelmezt pár próbálkozás után összeraktam, az overállt kimostam és nem felejtettem el a szárítóra felrakni (amit nem felejtettem el bekapcsolni előtte), a farsangi kekszet kikészítettem az asztalra, az ágyneműt meg a vasalódeszkára. Végül pedig szóltam a hazaérkező Maczkónak, hogy igya meg a kefírt, mert holnapra kell a fél literes tejesdoboz a gyereknek.
És még mindig nem láttam a lényeget...
Maczkó bezzeg rögtön észlelte az ellentmondást és miután teljesítette a feladatot (mert egy aranyember) megérdeklődte, hogy miért is kellett pontosan HÁROM DECI KEFÍRT meginnia egy dobozból, ha FÉL LITERES TEJESDOBOZRA van szükség az óvodában????
Ööööö... valami tényleg nem stimmel, ezt már én is éreztem, de sajnos nem volt annyi szabad agykapacitásom, hogy rendet vágjak a kérdésben, ezért hárítottam, hogy "hívd fel anyukád, ő látta ma, hogy mi volt kiírva és ő vette a kefírt!". Maczkó ekkor már enyhén feszültem felhívta anyukáját, aki (feltételezem) elmondta neki, hogy valóban fél literes tejes doboz kell, de mivel az nem volt, hát vett egy három decis kefírest, mert az nagyon hasonlít, és talán ez is jó lesz madáretetőnek (mert ő már azt is tudta, hogy annak kell), majd itthon minderre felhívta a figyelmem (ezt tudom, tényleg sok minden ilyesmiről beszélt), ne izguljunk, jó lesz a kefíres. Maczkó azért mégiscsak ideges lett*, mert az Ő lánya ne vigyen már mást mint ami kell, nehogy már csak neki legyen kisebb doboza, mert mi lesz, ha abba nem lehet olyan jól vágni és egyáltalán sose lehet tudni, hogy miért olyat kértek, amilyet, így éjnek évadján elindult fél literes tejes dobozt keresni a környéken nyitva tartó boltokban. Nem talált.
Reggel már készültünk válság stábot alkotni, amikor a gyerek kibökte, hogy nem ám mára kell a doboz, mert farsang van, hanem holnapra, szóval van 24 óránk a feladat teljesítésére. Megkönnyebbültünk és elindultunk doboz nélkül, farsangi jelmezzel, ágyneművel az óvodába, overallal a bölcsödébe (a gyerkeket se felejtettük otthon, nincs karácsony). Mert alapvetően mégiscsak jó szülők vagyunk.
Mint ahogy a többi, másodikerületisokdiplomásjólfésült szülő is biztos, hogy az. És szerintem is az óvó néni lőtt túl a célon, amikor a farsangi öltözködés közepette kilépett az öltözőbe és nyomatékosan felhívta a jelenlevő szülők figyelmét arra, hogy mintahogyeztmáregyhetekiírta" (!!!!) FÉL LITERES TEJES DOBOZRA van szükségük HOLNAP és ő megérti, hogy ez egy komplex probléma és a többségünk még sose látottt ilyet, hogy azt se tudtuk, hogy ilyen létezik, sőt tejet sem ittunk soha, de éppen ezért pár napja egy mintát is kihelyezett, hogy vizuális segítséget nyújtson a vásárláshoz, sőt mára azt is kiderítette, hogy a terméket a sarki Sparban lehet beszerezni, szóval vagy visz a gyerek ilyen dobozt vagy nem csinál holnap madáretetőt. Pont. Enyhén hitetlenkedő fejrázással kísérve.**
Mindannynian behúztunk a fülünket, nem mertünk szólni (mégiscsak ő az óvó néni!), de fél szemmel láttam, hogy egy anyuka óvatosan visszacsúsztat egy kefires dobozt a táskájába, egy apuka meg gondosan lefényképezi a mobiljával a mintapéldányt... Én már nem mertem kockáztatni, óvoda után egyenesen a Sparba mentem, megtaláltam és megvettem a DOBOZT, sőt kettőt is vettem, hátha szüksége lesz rá egy másik, szövegértési nehéségekkel küzdő szülőkkel rendelkező ovisnak (mert ilyen fejlett a szociális érzékem).
Mission accomplished.***
*pedig azt nem is tudta, hogy én már vittem fél literes teljfölöst dobozt, ami mégcsak távolról és hunyorítva sem hasonlít a tejes/kefíres dobozokra...
**A vicc kedvéért képzeljük el, hogy milyen blogbejegyzést írna erről a problémáról az óvó néni maga...
***Csak holnap ne felejtsük itthon a dobozokat.
