Pöttöm hét napig lázas volt, nagyon nehezen bírta, az éjszakák egy részét az ölemben vagy Maczkó keze alatt töltötte (ezt szó szerint kell elképzelni: Maczkó bement hozzá, rárakta a nagy kezét és a gyereknek jobb lett), nappal is visítozott megállás nélkül, állandóan…

Pöttöm jókedvű, végre nincs láza (egész éjjel és reggel küzdött), kurjongat, ugrál, táncol. Picur elgondolkodva nézi, majd ő is beáll és udvariasan érdeklődik: - Én magyar néptáncolok. Te milyen népet táncolsz?

Még küzdünk a hazatéréssel és persze büntiben vagyunk Picurnál, aki nagyon örült nekünk (annak ellenére, hogy nem kapott ajándékot mégsem, mert a börönd eltűnt meglett, de még nincs itthon), de azért érezteti, hogy hol a helyünk (a sarokban, kukoricán térdepelve). Tegnap este…

Zenét hallgatunk, a cél, hogy egy kicsit pihenjenek a lányok, mert betegek, nem lehetnek talpon egész nap. Pöttöm kedvenc cd-jét akarom berakni, Picur persze nem akarja (hát hogy akarná??), morog miatta, de kiegyezünk, hogy a zene után Pöttöm megy aludni, ő meg nézhet Kolompost.…