Pöttöm hét napig lázas volt, nagyon nehezen bírta, az éjszakák egy részét az ölemben vagy Maczkó keze alatt töltötte (ezt szó szerint kell elképzelni: Maczkó bement hozzá, rárakta a nagy kezét és a gyereknek jobb lett), nappal is visítozott megállás nélkül, állandóan kézben volt, nem evett, rosszul volt...... el lehet képzelni a helyzetet, kényeztettük ezerrel, aminek eredményeképpen a gyermek jelenleg téves elképzelésekkel rendelkezik a családban elfoglalt helyéről. Ezt persze Picur nehezményezi leginkább, de mi is küzdünk vele, főleg, mert a végső érve a veszett visítás, de tényleg az egész gyerek vörös lesz, leül a földre és kicsi kezével bőszen törölgetve krokodilkönnyeit, visít. Sajnos, kezdünk immunisak lenni, általában egyszerűen kikerüljük a gyereket és várjuk, hogy vége legyen az előadásnak. Persze, azért ez így elég idegtépő, így aztán ma a vacsora alatti műsornál Picur szó nélkül felállt, bement a szobájába, elővette a téli fülvédőjét, felrakta és elégedett arccal visszaült vacsorázni!?!?
Én visítva röhögtem, Pöttöm meg annyira elképedt, hogy azonnal abbahagyta a visítást és leült vacsorázni.
- Na, jól van. - mondta Picur és lerakta a fülvédőjét.
