Még küzdünk a hazatéréssel és persze büntiben vagyunk Picurnál, aki nagyon örült nekünk (annak ellenére, hogy nem kapott ajándékot mégsem, mert a börönd eltűnt meglett, de még nincs itthon), de azért érezteti, hogy hol a helyünk (a sarokban, kukoricán térdepelve). Tegnap este a saját esti meséje és a szokásos három versikéje után kiabál a szobájából:
- Apa, apa, aaaapaaa!
- Igen, Kicsim?
- Ringass el!
Apja bemegy egyezkedni, a sztorit innen csak hallomásból tudom.
- Ringass el!
- A nagyi is elringatott minden este?
- Igen!
- Biztos?
- Igen!
- És ha megkérdezem a Nagyit, ő is ezt válaszolja majd?
- ..... Nem tudom.... Inkább ne kérdezd meg. Csak vicceltem!
