Izé, szóval, nem is tudom...
Otthon sokszor úgy tűnt nekem, hogy Kanada egy kicsit misztikus hely: egy hely, ahol jólét van, meg hoki, meg Amerika csak mégsem, mert egy kicsit Európa, meg hideg is van, meg nyugodt élet, meg kedves, rendszerető emberek... És igen, ilyen, meg nem is. Jó, valljuk be, otthon nem sokat gondolkodtam Kanadáról, hiszen voltam már itt (igaz a nyugati oldalon), meg nem is érdeket annyira, a new yorki utunk izgalmasabbnak tűnt. És az is volt.
Mert Kanada olyan semmilyen. Egy kicsit nagyon olyan mint Amerika, csak mégsem, valahogy hiányzik belőle az a nagyon amerikai karakter, amin néha sírni kell, annyira amerikai, de akkor is, nagyon jellegzetes. És ami meglepő, hogy nincs helyette más. Az emberek kedvesek, de amikor például kollégákkal beszélgetek, akkor mindig látok rajtuk egyfajta kellemes meglepetést, hogy tényleg beszélgetünk és nem az időjárásról, azaz tudományos nyelven a "és Neked mi a kutatási témád?" kliséről esik szó. Mert ők olyan semmilyenek, olyan időjárásról beszélősek. Még akkor is, ha iszonyú okosak és szerintem kiváló meglátásaik vannak - úgy látszik, ők ezeket inkább írásban osztják meg. A diákok is olyan semmilyenek: elolvassák, amit kell, megkritizálják, amit kell, de nem mondanak se igazán izgalmas dolgokat, se igazán nagy hülyeségeket (bezzeg az amerikai diákok! Hogy az mennyire hülyék bírnak lenni!). Mindenki nagyon segítőkész, de mégse. Például tegnap a 10A buszra akartam felszállni, de megtelt, mire mondta a sofőr, hogy akkor szálljak fel a következőre, ami 10B. Ott kiderült, hogy nekem csak a 10 vagy a 10A busz a jó, a 10B nem. Sebaj, mondta a sofőr, akkor majd az egyik megállónál, ahol kiürül a 10A átszállsz rá, jó? Jó. Mentünk, mentünk, majd egyszer csak elengedte maga mellett a 10A-t... és kedvesen hátraszólt: most már mindegy, hol szállsz le, mert úgyis meg kell várnod a következőt. Ja, hát, tényleg. És mindenki ilyen: megkérdezem, hogy szükségem van-e munkavállalásira? Mondják, hogy nem tudják biztosan, de lehet. Mondom, hogy elég sok pénz, döntsék el. Mondják, hogy persze, értik, megnézik. Jófejnek.. látszanak. Ugyanis visszaírnak, hogy az a tuti, ha van munkavállalásim, inkább legyen.
Meg ugye azt hisszük, hogy itt rend van és szabálykövetés. Na, nem. Ideérkezünk, kivesszük a kicsi lakást azzal, hogy akkor 9-én átköltözünk a nagyobba. Valami veszett bonyolult bérleti szerződést kötünk, mert mindezt le kell papírozni. Mindegy, ez Kanada. Aztán tegnap írok a főbérlőnek, hogy ma mikor költözünk, mert nekem ahhoz képest kell bemennem az egyetemre, válasz semmi ,aztán reggel hívom és kiderül, hogy nem költözhetünk. Talán csütörtökön. Pedig ez még az apróbetűs részben sem volt benne.
Ne értsetek félre, Kanada egyáltalán nem rossz hely, csak nekem olyan semmilyen. Az egyetemi campus például tök jó, majd erről írok külön is, képekkel, hogy lássátok. Meg a természet egészen biztosan gyönyörű, csak még nem kirándultunk és vannak nagyon kedves emberek, mint például az itteni kapcsolattartó kolléganő, aki érdekes, vicces, értelmes meg minden. Csak úgy összességében az egész mégis semmilyen. Mint a kaja, teljesen átlagos.
Meglepetések azért itt is vannak, és ami a legnagyobb meglepetés, hogy az itteni magyarok azok. Mármint a szomszéd néni. Aki már minden nap anyuval sétáltatja a kutyáját és megbeszélik az egészségügyi rendszert (és nem, nem a nyavalyáikat, hanem a rendszert), a nyugdíjrendszert, a TB-t és mindent. Nagyon kedves, mi is kedvesek vagyunk, a gyerekek meg udvariasak. Ennek ellenére nagy meglepetésként ért, hogy ma felajánlotta, hogy a hétvégén kocsival elvisz bennünket a helyi vidámparkba! Mert úgyis arra jár az anyukájához a kórházba. Elvisz és értünk is jön. A szomszéd magyar néni.
Kanada ugyan unalmas, de legalább Magyarország meglepő :-)
