Picur úszni tanul, állítólag nagyon tehetséges, azért csak állítólag, mert én még nem láttam, ugyanis a Nagyapja az uszoda felelős, mással nem megy. Az úgy volt, hogy én gondoltam, hogy ez ilyen férfi munka, ráadásul apukám már tavaly is fogadkozott, hogy majd ő megszervezi és elviszi és tényleg. Mármint tényleg férfi munka és tényleg megszervezte. Egy régi barátja most maszek (van még ilyen szó?) úszóedző a fűzfői uszodába, őt hívta fel és most ő foglalkozik Picurral egy kb. négy
fős csoportban, átlagban heti háromszor (rossz heteken kétszer, jó heteken négyszer!). Az uszoda kismedencéjében úsznak, de azon a részen, ahol nem ér le a lábuk. Minden gyerek ezerrel kapaszkodik a medence szélébe, először a legidősebb és általában a legügyesebb kezd, az átúszik a medence túloldalára (keresztben), a többiek meg követik, az edző a kicsiknek segít (fogja a hasukat/fejüket/karjukat/lábukat). Az edzés hatvan perc, a szülők a padokról nézik, apukám még úszó cuccot sem visz. Edzés után még egy óra szabad játék a vízben, utána 20 perc rimánkodás, hogy szálljanak ki a vízből, majd futás haza, mert a gyerek éhen hal és dög álmos + csak három órás az uszoda belépő.
Egy kicsit nehézkesen indult a dolog, mert ugye Nagypapa nem mehet be a női mosdóba (szerencsére az öltöző kabinos), ezért ott beküldi Picurt, a másik felén várja, aztán visszafelé Picur úszóköpenyt kap, fürdőruhát le, elvileg zuhanyozik egyedül (gyakorlatilag vagy megkér egy nénit bent, hogy segítsen, vagy nem zuhanyozik csak itthon), majd Nagypapa felöltözteti. Az egyetlen nehézséget a fürdősapka feladása jelenti Nagypapának, többször felvetette, hogy adjam rá a gyerekre itthon, de erre nem vagyok hajlandó, viszont mára már egészen spártai frizurát varázsoltam Picur loboncából, ez állítólag fürdősapka-kompatibilis:
Így a logisztika meg lett oldva, hogy edzés közben mit csinál Nagypapa azt nem tudjuk, állítólag drukkol Picurnak és néha ok-kat kiabál (bár ezt tagadja, de Picur árulkodott) és gondolom azért izgul egy kicsit, amikor Picurék azt játsszák, hogy elengedik a medence szélét, lemerülnek az aljáig és feltorpedóznak.
De az is lehet, hogy egyáltalán nem izgul és ez a titka, mert elárulom, hogy egyszer (talán a második vagy harmadik alkalommal) én vittem Picurt úszni, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy míg ő edz én átmegyek a nagymedencébe úszni egyet, de erre esélyem sem volt, ugyanis nemhogy nem lehetett otthagyni (ez fel se merült), de egyáltalán nem lehetett vele semmit sem kezdeni, visított mint a malac, hogy haza akar menni és nem akar úszni és fél és nem szereti a Feri bácsit és nem szereti az úszást és nem ér le a lába... de gigantikus hiszti volt, a szelíd győzködésünk hatására a gyerek felpattant a medence széléről (ahova kimászott, hogy ne legyen vizes!!!) és elbújt a sarokba. Na, végül az edző tanácsára berimánkodtam a kisvízbe játszani (velem) és hazavittem. De előtte még megbeszéltük, hogy másnap Nagypapával visszajön és fog úszni. Nekem erős kétségeim voltak, mert így még nem láttam a gyereket küzdeni az elemek ellen, de nem lett igazam, mert másnap visszament és a következőket bírta mondani az edzőnek:
- Ma szerencsére a Nagypapával jöttem, így tudok úszni!
Na. Hát így vagyunk. A világ legszebb dolga az anyaság, ugye?
