Hogy is mondjam csak szépen, szóval a lányaim kicsit eltérő ritmusban élnek...
Délután mind a ketten nagyot aludtak, felkeltek, ettek gyümölcsöt, így mindenki nagy örömére kitaláltam, hogy irány a játszótér! Hurrá! Picurnak odakészítettem egy legginst és egy pólót, hogy ezt vegye fel a ruhája alá, míg én Pöttömöt rendbe rakom. Pöttöm közben már teljes extázisba esett, rohant a pelenkázóhoz, feküdt, popsit emelt, kart nyújtott, lábat adott - mindenben közreműködött, csak menjünk már. Pikk-pakk kész lett, ugrott fel, rohant a nappaliba... ahol elképedve látta, hogy a nővére még semmit sem csinált. Konkrétan Zsófi babáját ringatta éppen.
- Tudod, Anya, azon gondolkozom, hogy hova rakjam le Zsófi babát aludni.- mondta álmodozó szemmel és elindult, hogy megfelelő helyet keressen a babájának.
Pöttöm kapott egy kisebb agyvérzést, amikor látta, hogy nővére öltözés helyett megpróbál meglógni és úgy gondolta, hogy ezt mégse hagyhatja, így odarohant a fotelhez, felkapta Picur ruháit és hangosan magyarázva, feje felett a pólót lobogtatva rohant Picur után. A fürdőszobában érte utol, ahol konkrétan sarokbaszorította a Nagyot és hangos pampogás mellett rávette, hogy öltözzön fel azonnal, majd elrohant megkeresni Picur szandálját is, vörös fejjel, magában morogva.
Most képzeljül el mindezt tíz év múlva, reggel, iskolába indulás idején... :-)
