Társas

Végre, végre, társasozunk! Kaptunk ugyanis kölcsönbe egy nagyon helyes asztalkát, székekkel, ami Picur szerint társasjáték-asztalka, így most minden este leülünk és társasjátékozunk. Általában hármasban, ami különösen mozgalmassá teszi ezeket az alkalmakat, mert kb. minden dobás után körbefutjuk egyszer a lakást. Pöttöm ugyanis résen van és kifigyelte, hogy a játék lényege a dobókocka birtoklása (hiszen azt adogatjuk egymásnak folyton), így minden erejével azon van, hogy ő is megszerezze azt. Ha ez sikerül, akkor uzsgyi, rögtön futásnak is ered vele. Ha elfárad, akkor beéri azzal, hogy szétszedi a pályát vagy egy bábuval végigkopog az asztalon, ami a memóriánkat is fejleszti, ugyanis minden pillanatban képesnek kell lennünk a játék aktuális állásának reprodukálására (azaz vissza kell raknunk minden bábut oda, ahol volt). Bár Picur ilyenkor hangosan bosszankodik, szerintem igazából nem bánja, mindig jól szórakozik azon, ahogy Pöttöm utánozza. Ma ezzel játszottunk, tök jó, összetett a játékszabály, de mégis könnyen tanulható és játszható egy négyévessel is.