Reggel (értsd fél tizenegy, mondtam már, hogy imádom a férjem?) bambulva kávézom a konyhában, amikor megjelenik Pöttöm és elkezd hadonászva szövegelni, hogy "Tyap, tyap, tyap!", szerencsére jön utána Picur, aki segít:
- Anyu, Pöttöm ropit kér, mert éhes!
Adok, gyerekek elégedetten el, mígnem két perc múlva jön a tyappogó, eléggé gondterhelt arccal, mögötte a felmentősereg:
- Anya,Pöttömnek elfogyott a teája, tölts neki inni!
Töltök, gyerekek elégedetten el, én már ülnék vissza a helyemre bambulni, amikor - igen, kitaláltátok - tyap-tyap-tyap - mondja Pöttöm igen felháborodva és veszettül hadonászva.
- Anya, megettem Pöttöm cukrát, most haragszik rám, kér másikat, meg én is.
Nem bírok nem röhögni, adok, elégedetten távoznak, mármint egy percre eltünnek, majd tyap-tyap-tyap....
- Anya, Pöttöm.... - elgondolkozik - ....
- Anya, én kérek még cukrot! - ránéz a Kicsire és közli: - Te meg tanulj meg beszélni!
