A mai nap tanulságai a hiszti elkerülésére:
- Korán érkezz az óvodába, hogy ne kelljen sietned!
- Ha mégis későn érkezel, legalább tegyél úgy, mintha nem sietnél!
- Még jobb, ha úgy teszel, mint akit egyáltalán nem izgat, hogy a gyerek nem öltözi, ökörködik, össze-vissza rohangál, a folyosón sivítozik, míg a kisebbik megszökik, elesik, lefejelik, elbújik, beszorul.
- Ha mégis megneszelik, hogy mindez egy kicsit zavar, akkor gyorsan ülj le egy padra és révedj el a semmibe. Ez sokkal érdekesebb, mintha a "sietnünk kell haza, mert jönnek hozzánk, igazán öltözhetnél már, látod, már megint eltűnt Pöttöm, Pöttöm gyere vissza azonnal!" szöveget mantráznád.
- Ha a távolba révedés közben felrémlene benned, hogy egyszer azért mégis haza kell majd indulni valahogy, akkor NE a saját gyereked keresd! Inkább keress szövetségeseket: indul-e más is haza a csoportból?
- Ha szerencséd van, és a gyereked kis barátja is éppen öltözik, akkor ígérd be, hogy vele fogtok sétálni egy darabon. Tök mindegy merre lakik, még a legnagyobb kitérő is gyorsabb mintha egyedül próbálkoznál.
- Ha a gyerek hajlik a megoldásra, akkor kezd el öltöztetni, de csak diszkréten, hátha a barátok bámulása közben nem veszi észre, hogy rákerül a nadrág vagy a cipő. Vigyázz, ha lebuksz, könnyen kezdheted az egészet előről!
- Ne izgasson, hogy közben eltűnik a másik gyerek, a lényeg, hogy NE HAGYD ABBA az öltöztetést, nem tudhatod, mikor lesz újabb esélyed mind a két csizma feladására. A másikat úgyis megtalálod, csak a "decukimukiédibédiezababa" kiáltásokat kell követned majd.
- NE FELEJTSD OTT A DUDUT! SOHA. SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT.
- Ha sikerül a gyereket felöltöztetni, akkor időzítsd az indulást a baráthoz képest egy kicsit lemaradva ("Nézd, Zsuzsikáék már árkon-bokron túl járnak!").
- Ha kijutottál az ajtón, lélegezz, a nehezén már túl vagy! De azért a pékségnél még állj meg, akármennyire is sietsz, mert éhes gyerek=kibírhatatlan gyerek.
Ezek után már csak a buszra kell fepakolnod/lepakolnod két gyerek szimultán, nagy meglepetés már nem érhet, ma is haza fogtok érni. Egyszer.
Hogy mi van, ha elcseszed nem így alakulnak a dolgok? Akkor legalább a többiek megvető tekintetét viseld méltósággal, miközben dühös léptekkel vonulsz a kijárat felé az óvoda folyosóján, mögötted egy bokáig letolt nadrágban, fél csizmában ugrándozó, ordító gyerekkel...
