Pöttöm még nem mászik, sőt nem is akar mászni, ha hátul tartom a talpacskáit, hogy el tudja lökni magát, akkor vagy szerelmes tekintettel bámul rám és örül vagy nevet, mert csikizem a talpát. DE! Leraktam a nagy, kiterített pokróc közepére és körbebástyáztam a játékaival…

Pöttöm figyel, néz, kipróbál, kísérletezik, tündéri ahogy felfedezi a világot. Eddig minden új volt neki, most már azért vannak ismerős területek, ahol jobban tud koncentrálni a részletekre. Ilyen ismert terület például a kis kád. Nem kicsit volt vicces figyelni ahogy eddig…

A testvér-dinamika legjobb példája volt a tegnap este, amikor együtt vacsoráztak a Lányok. Picur rögtön az elején kijelentette, hogy ő az etetőszékbe ül, mert ő a kisbaba és a vakondos cumiba kér tejet. Pöttöm így az asztalra erősített etetőszékbe került és nem cumiból,…

a padló meg kemény. Szegény, Pöttöm most szembesül az élet nehézségeivel, ugyanis rájött, hogy a forgással kiválóan lehet helyet változtatni, el is indult szépen a szoba másik végén elhelyezett pokrócáról felém. Útközben pedig jó szokása szerint megpróbálta…