Pöttöm figyel, néz, kipróbál, kísérletezik, tündéri ahogy felfedezi a világot. Eddig minden új volt neki, most már azért vannak ismerős területek, ahol jobban tud koncentrálni a részletekre. Ilyen ismert terület például a kis kád. Nem kicsit volt vicces figyelni ahogy eddig őrült módjára kalimpált a vízben, miközben szigorú (nagyon szigorú!) tekintettel figyelte a lábait, hogy "mi a fenét csinálnak ezek itten?". Lassan rájött, hogy ő kalimpál, bár azzal szerintem még a mai napig sincsen tisztában, hogy a kalimpálás mértéke és az arcába csapódó víz mennyisége között szignifikáns összefüggés mutatható ki. Kalimpál, kalimpál, majd meglepődve grimaszol, amikor az arcába csapódik fél liter víz :-) Tegnap viszont teljesen ellazult a vízben és a víz felszínén úszkáló krém-darabokat figyelte, miközben lassan emelgette az egyik lábát a vízben. Majd valamiért abbahagyta a láblóbálást és - most figyeljetek! - az úszó krémfelhő megállt! Pöttöm meghökkent. Lóbált egy kicsit. Krém úszott. Majd megállt. Pöttöm rám nézett:"Te is láttad ezt?" Nagyon-nagyon óvatosan megmozdította a lábát. A krém darab nagyon-nagyon lassan felé úszott egy kicsit. Majd megállt. Lóbált. Úszott. Megállt. Pöttöm hitetlenkedve fordult felém, komolyan az egész gyerek egy kérdőjellé vált hirtelen. A koncentrálásában még én is elmerültem, kikapcsolt a világ és csak a krém darabot figyeltük mind a ketten.
A krém egyszer csak eltűnt Pöttöm háta mögött, aki hirtelen ötlettől vezérelve páros lábbal csapott bele a lecsóba fürdővízbe, a gejzírként feltörő víz pedig hirtelen engem öntött nyakon (kicsit lemaradtam ugyanis, még mindig a krémre koncentráltam). Visítva ugrottam fel, amit Pöttöm jó mókának minősített, így a fürdetés hátralévő kettő percében igyekezett a legtöbb vizet a nyakamba zúdítani, páros lábbal csapdosva a vizet. Persze erre is nagyon koncentrált :-)
