Csak a rend kedvéért szeretném dokumentálni, hogy voltunk a veszprémi állatkertben is, ahova én nagyon el szerettem volna látogatni, mert tök jó reklámokat találtak ki ezen a nyáron (igen, fogyasztói társadalom, tudom, tudom).

Aztán mivel az idő hűvösebbre fordult és újra három kiskorú volt velünk, muszáj volt valamit kitalálni, amitől elfáradnak, hát gondoltuk majd az állatkert. Az elfáradás az be is jött, mert az állatkertet az utóbbi években kibővítették egy "szavanna" részleggel, ahol a természetes közegükhöz hasonló körülményeket próbálnak produkálni az állatoknak, ami tök jó ötlet és támogatom is, csak hát a zsiráf természetes közege b...tt nagy, így az állatkerti látogatás első egy óráját három kiskorú hitegetésével és terelgetésével töltöttem ("Gyertek, gyertek, már csak pár lépés és látunk még egy emut a távolban elrohanni" vagy "Na, látjátok ott, arra, messze azt a foltot? Na, az egy muflon!"), a második órában pedig megpróbáltam megmarketingelni az alvó tigriseket és oroszlánokat ("Igen, bizony, az az apuka oroszlán, akinek óriási sörénye van, aki erős és félelmetes, aki az állatok királya, aki most alszik. Mellette alszik a fehér tigris. Meg a bengáli is ott alszik. A tigrisek bizony sokat alszanak."), míg végül a harmadik órában feladtam a harcot*és leraktam őket az állatkerti játszótérre. Na, az tök jó volt.

Pont ugyanannyira mint délután a balatonalmádi játszótér, ahol meg kacsákat lehetett etetni, meg fagyit enni és délutánonként egyszer ámulva csodálni az elhaladó Katicát és Kék Hullámot.

Tanulság nincs, talán csak annyi, hogy ha ott vannak a haverok, akkor nem kell semmi extra játék vagy program, elég egy nagy mező és egy labda, vagy akár egy póráz, a gyerekek kitalálják a többit.

*konkrétan egy erdei tanösvénynek nevezett rész után, ahol húsz percig kutyagoltunk egy erdőben (babakocsival, of course), ahol képek voltak - érted, állatkertben képek! - a régió állatvilágáról... Én igazán állatbarát vagyok, de egy cserebogár vagy feketerigó még élőben sem olyan érdekes, hát még képen...