Úristen, vége van a nyárnak és én még egy normális beszámolót se írtam, de hát mit is mondhatnék? Szép volt, jó volt, rövid volt és rohadt fárasztó. De tényleg, életem egyik legfárasztóbb nyara volt ez, pedig volt már olyan nyár, amikor naponta 12 órát dolgoztam, szigorlatra készültem, egész éves matematika-történelem-irodalom-mittudoménmármilyen tananyagot sajátítottam el, de hiszitek vagy sem, az smafu volt ehhez a két Lányhoz képest. Persze nem panaszkodni akarok, hiszen tündériek, szépek és okosak, ráadásul az enyémek is, szóval inkább ugorjunk is a vidámabb részekre.
Picurnak ez volt az első igazi gyerek-nyara, már nem baba, nem lehet egy vödörrel lekötni órákra a bokáig érő vízben, ő már kalandra és izgalomra vágyik, meg persze sok-sok emberre. Telitalálat volt a cserkeszőlői nyaralás, ahol a nála két évvel idősebb unokatestvére vette szárnyai alá, így az én kis óvatos, megfontolt Picurom két nap alatt megtanult víz alá bukni és víz alatt úszni, vizi pisztollyal lövöldözni, medence széléről beugrálni, karúszó és egyéb segédeszköz nélkül csaknem nyakig érő vízben ökörködni, a vacsoránál hülyeségeket beszélni és „Ki nevet a végén?”-t játszani (na, jó csak a dobókockával dobni). Mondjuk, meg is látszott rajta a tempó, az első napokban a medencén kívül használhatatlan volt, általában valahogy eltámolygott az étteremig, ahol jó esetben evett pár falatot, majd beájult az ágyában és ezt naponta kétszer. Az utolsó pár napra azért összeszedte magát és így el tudott büszkélkedni vadonatúj tudományával Allynek és a Barátnőjének azaz Nyuszifülnek. Túl sok teendőm így nem akadt, fő feladatom az volt, hogy NÉZZEK, ugyanis napjában kétmillióháromszázezerhatszázhuszonhatszor visítottak a medencéből, hogy „Anya/Babek, nézd!”. Hamar adaptálódtam és már álmomból ébredve is kötelességtudóan mormoltam, hogy „Hűha, nem is hiszem el, hogy milyen ügyes vagy!”.
Unatkozni, azért nem unatkoztam, mert Pöttömnek a negyven fok sem vette el a kedvét a világ felfedezésétől, ezért állandóan kúszott, mindent összeszedett, megrágott, eldobott, megütögetett, megrázott…. és persze a nővérével felváltva aludt, így a napi feladvány is megvolt: „mit kezdjünk egy kúszó 10 hónapossal, délben, a legnagyobb melegben, ha faházban lakunk és se közel, se távol nincs egy légkondicionált helység sem?”. Mivel úgy tűnt, hogy ezt az akadályt viszonylag könnyen vesszük, pár nap múlva Pöttöm nehezített és elkezdte a fogait is növeszteni, ami által közügy lett a jólléte, hamarosan az egész kemping nekünk drukkolt, hogy jöjjön már ki az a fogacska és aludjon éjjel a gyermek.
Aztán otthon gyorsan lebetegedtünk, a gyerekek kicsit, én kicsit jobban, de meggyógyulni gyorsan visszajöttünk a Balatonra, mert Picur nem bírja nagymama nélkül a nyarat, hol az egyiket, hol a másikat emlegeti, azt hiszem, úgy döntött, hogy lehet neki bármennyi testvére és unokatestvére, a két nagymama CSAK AZ ÖVÉ. Tegnap például sikerült kifejtenie, hogy én ne etessem és mosdassam meg, mert majd a Nagyi, mert a „Nagyi nekem mindent megcsinál, tudod?” És oviszsákot sem lehetett venni neki a Sparban, mert neki a Mama fog varrni „sokkal, de sokkal legszebbet!”. Ezzel párhuzamosan Pöttömön meg kitört az anya-láz, most is éppen a lábamon próbál felmászni mint egy kismajom, miközben kétségbeesett-elhagyottgyerek fejet vág és panaszkodik ezerrel. A baba-protokoll szerint ilyenkor fel kell venni és agyon kell puszilgatni, úgyhogy folyt. köv. egyszercsak, majd.
