Tisztelettel jelentem Pöttöm leszokott rólam, kilenc hónap elég volt, köszönte szépen. Nem tudom, hogy honnan jött az ihlet, az egyik nap még mérgesen tolta el a tápszert éjszaka (amit egyébként már kb. egy hónapja kap, szóval, nem ez az ok) és én kellettem neki, csak én, semmi más, a másik nap meg ugyanilyen vehemenciával tiltakozott a szoptatás ellen és csak a cumi kellett és akkor ez így is maradt. Szép volt, jó volt, köszönjük. Most nem volt túl sok nosztalgikus érzésem, bár nagyon valószínű, hogy utoljára szoptattam életemben, de már nekem is elég volt. Imádtam amíg pici gombócként hozzám bújt és cuppogott és megnyugodott a karomban és kisimult és ellazult, de mostanában már nézegetett és minden más jobban érdekelte és mérgelődött és ez már nem volt az igazi.
Ellenben a Bacardis kólával, ami még mindig igazán jó.
Szóval egyre jobban nyit a világ felé a Lány, nagyon jó nézni, ahogy felfedez mindent és mindenkit, eszméletlenül kíváncsi, ha lerakok egy pokrócot a földre, nem az az első dolga, hogy rámászik, hanem felemeli és megnézi, hogy mi van alatta?!?! Benéz az ajtók mögé, kukucsol mindenhonnan, mindent követ a tekintetével, ami elgurul és utánamegy és megnézi, hogy hova ment és ott még mi van és mire jó és milyen ízű. Most látom, hogy mennyire látszik egy gyerek alaptermészete már az elején is: amíg Picur mindent megrázott ebben a korában, hogy csörög-e, addig Pöttöm mindent elkezd tologatni a földön ezerrel. Persze még nem tud igazán tologatni, de láthatóan leginkább az érdekli, hogy halad-e vagy gurul-e egy adott tárgy, bánja is ő, hogy milyen hangja van. Egyébként is eszméletlen labdaérzéke van, a kézilabdások simán megirigyelhetnék a labdafogását, de még a vízben is elkapja a mellette úszkáló labdát simán - ezt egyébként Maczkó szúrta ki és tényleg, a kedvenc játéka a vízben a labda. Így kilenc hónaposan...Imád mászni, ami az útjába akad azt általában egy lendületes mozdulattal félredobja (esetleg megrágja és félredobja), felküzdi magát bárhova, kedvenc mászókája én vagyok, felmászik az arcomba és nagyon vicces arccal belenéz, majd rötyög egy nagyot. Imádja a viccelődést, hangosan kacag, nagyon jó a humorérzéke és nagyon gyorsan reagál le minden eseményt, történést, érzelmet. Maczkó jegyezte meg a múltkor, hogy ennek a gyereknek ezer arca van és tényleg. Ráadásul tíz percen belül elő tudja adni mindet, egy másodperc alatt úgy begurul, hogy összedől a ház, simán leüvölti Picurt, de két perc múlva már bőszen rötyög, míg a nővére még próbálja megvigasztalni magát és feldolgozni a traumát (amit kb az okozott, hogy lelocsolta Pöttömöt a medencében, aki ezzel nem értett egyet). Jaj annak, aki nem tetszik neki, a múltkor Maczkó ex-főnökét félemlítette meg a strandon, olyan csúnyán nézett rá, hogy az a kötelező jajdehelyesezababatisztaanyjaapjacsodaszépnahát tiszteletkör helyett csak annyit bírt mondani, hogy "de szigorúan tud nézni ez a gyerek!". Máskor viszont fergeteges jókedve tud lenni, teljesen magával ragadó személyiség, a hétvégén az unokabátyját bűvölte el teljesen, akiről tudni kell, hogy egy ötéves energiabomba - na, ez az ötéves zabolátlan kis srác főállásban vagy húsz percet tologatta a vízben, tök óvatosan és odafigyelve.
Imádom ezt a kis gombócot is, el vagyok bűvölve tőle teljesen!
Mondjuk rám nem is néz szigorúan...
