A lány pénteken egy saját készítésű ajándékkal és egy kis versikével tért haza, anyák napja alkalmából. Látnotok kellett volna, ahogy csillogó szemmel, hangosan, büszkén szavalt nekem, teljesen el volt ájulva saját magától. Én meg persze tőle...

Továbbra is a pozitív visszajelzésre hajt, így vasárnap mindenkinek nagy örömmel elszavalta a versét, ami az "Édesanyám szeretlek" mondattal zárul. Először még lendületből mondta, de miután egyszer kijavítottuk "Nagymamám szeretlek"-re, utána már magától is személyre szabta a mondókáját. Sajnos, nincs megörökítve az ünneplős ruhában, de higyjétek el, gyönyörű volt. Ja, és a cipője is nagyon tetszett a Lovagjának :-)

És mindenki másnak, ugyanis Pöttöm keresztelőjére kb. 25-en gyűltünk össze nálunk, nagyon jó kis buli volt. Képeket a közösségi oldalakon találtok, ugyanis mindegyiken szerepelnek a lányokon kívül mások is. Persze eredetileg úgy terveztem, hogy majd lefotózom őket együtt, de hát persze nem, csak annyira futotta, hogy feltöltöttem és egy barátunk kezébe nyomtam a fényképezőt... Pedig csodaszép volt a legkisebb Tapsifüles is, lehet, hogy majd csalok és utólag csinálok egy képet róluk ünneplőben.

Idáig tartottak a jó hírek, mert azért unatkozni nem lehet mellettük, Picurral szombat reggel rohantam az ügyeletre, annyira fájt a füle - szerencsére továbbra sincs komoly baja, csak érzékeny a gyerek. Ma reggel pedig Pöttöm ébredt 39 fokos lázzal, de hát nem szabad sokat akarni, végül is a két esemény között sikerült lebonyolítanunk egy keresztelőt, nem? Azért saját magam bíztatására még beszúrok ide egy mosolygós képet is, rosszabb pillanatokra, emlékeztetőnek.

Erre elég nagy szükség van, ugyanis még mindig nem sikerült teljes bizonyossággal beazonosítanunk a főnököt a családban, de Maczkóval kitartóan dolgozunk az ügyön. Az összes nevelési tankönyvet elfelejtve, szigorúan csak a kutyaiskolában tanultakat alkalmazzuk (csak a gyereket előre beengedjük a kapukon). Most úgy saccolom, hogy mire Picurral lejátszuk a meccseinket, beszáll Pöttöm is, majd mire esetleg ő is kiszáll a dackorszakból, addigra Picur lesz kiskamasz, majd nagykamasz és Pöttöm kiskamasz... szóval értitek. Továbbra sem értem, hogy emberek miért fizetnek ki óriási pénzeket mindenféle önismereti és személyiség-fejlesztési tanfolyamokra, tessék csak gyereket nevelni, sokkal olcsóbb és hatékonyabb, higyjétek el.