PhD Mommy lettem, éljek én, meg éljenek a Lányok és persze Maczkó, meg a nagymamák, köszönet és ezer hála mindenkinek.
A közösségi oldalon kérdezgették, hogy ezt hogyan csináltam, elgondolkodtam, hogy hogyan is és arra jutottam, hogy a Nike reklám még mindig nagyon menő: "Just do it!" mert ha van tanulság, akkor ez az, le kell ülni a gép elé és nyomkodni a billentyűket, ennyi. Persze, ok, ennél sokszor bonyolultabb volt, de tényleg sokat segített mindenki, a legjobban a Balatonon és a szabadnapjaimon haladtam. Balatonon anyu főzött-mosott-takarított ránk, így amikor az esti fektetés után leültem a gép elé, nem voltam tiszta hulla, tudtam koncentrálni és haladni. A szabadnapokon pedig elvittem Picurkát anyósomhoz, hazamentem és írtam, minden mást csináltam, de feltöltődtem és utána tudtam írni sokat és okosat. Persze a trükk mégis csak az, hogy este le kell ülni a gép elé és hogy magamat is fényezzem egy kicsit, ez tavaly ilyenkor k...ra nehéz volt, na, azt a három hónapot (február-március-április) szívesen kihagytam volna az életemből, terhesen éjjel dolgozni, az szar. De megérte.
A védés egyébként tök jó volt, nagyon sok kollégám eljött és miközben beszéltem, láttam, hogy a többségnek fogalma sincs arról, hogy mit mondok, mert azzal van elfoglalva, hogy drukkoljon nekem és mosolyogjon, ha esetleg odanézek :-)) Nagyon jó volt. Meg előtte is jó volt, reggel, itthon, olyan igazi filmes jelenetek voltak, tudjátok, anyuka áll a tükör előtt, fél szeme kisminkelve és keresi a szempillaspirált - vágás - PIcurt látjuk, amint anyja nagyon magas sarkú cipőjében botorkálva megpróbálja kinyitni a szempillaspirált - vágás - Maczkót látjuk, amint pizsamában pelenkázza Pöttömöt, aki alkalomhoz illően sugárban fosik a pelenkázón :-) A nap nehezén már akkor túl voltam, amikor végre mindenki bent ült a kocsiban és semmit sem felejtettünk otthon, csak ezt akkor még nem tudtam.
Picur is doktornéni lett ám, Gidáék megleptek ugyanis egy kis orvosi táskával, benne az összes szükséges mütyürrel. Azóta szigorú orvosi felügyelet alatt az egész család, nagyinak ma 16 volt a láza, de nem kellett aggódnia, mert Picur meggyógyította. "Kistesó is ha beteg lesz, meggyógyítom, jó?" Szerencsére Kistesó nem lett beteg, bár este aggódtunk érte, ugyanis a kádban PIcur eljátszott vele néhány Ringatós játékot, ami praktikusan abból állt, hogy húzta-vonta a vízben és énekelt hozzá jó hangosan. Persze Maczkó résen volt és fogta Pöttöm buksiját, meg énekelt néha ő is.
Most egy kicsit felszabadultam, jó nekem, holnap reggelig még élvezem, aztán meg kinyitom a levelező rendszerem és újra rosszul leszek,hogy mennyi munkával vagyok elmaradva a védés miatt. Szóval ott tartottunk, hogy MOST élvezem PhD Mommyságot, hiszen mennyire más így Boribont olvasni!
