Azt hiszem, hogy Picur világában a hétvége kiérdemelte a "best of all worlds" minősítést, ugyanis volt benne minden, amit Picur imád: csiribiri torna, nagyszülők, bamcsi és játszóház, illetve sok játék, sok nevetés és sok odafigyelés. Pénteken a szokásos csiribiri tornával indítottunk, méghozzá hármasban, mostanság ugyanis Pöttöm is velünk jön tornázni. Picur imádja ezt a programot, ugrál-táncol-versenytfut-sziamiaharamiázik-szappanbuborékozik és közben nevet, hangosan felelget Bogi (a tornát vezető lány) kérdéseire... szó szerint ragyog az egész lány. A személyes kedvencem a versenyfutás: Bogi maga köré gyűjti a gyerekeket, míg a szülők átmennek a terem másik oldalára. A gyerekek leülnek Bogi mellé, ilyenkor Picur addig furakodik, míg ő kerül Bogi mellé, akit rajongással figyel. "Figyeljetek, visszaszámolok és tapsra indulunk, jó?" -kérdezi Bogi, Picur meg teljes hangerővel kiáltja, hogy "JÓÓÓÓÓ!" - az egészben az a legaranyosabb, hogy a jelenlevő gyerekek közül csak ő válaszol :-) Majd Bogi így szól: "Most mindenki nézze meg, hogy hol is van az anyukája és integessen neki!". Mire Picur, aki idáig rám se fütyült, szótfogadóan megkeres, udvariasan rámvigyorog (azzal a mosolyával, ami teljesen őszinte jókedvet sugároz, de mégis felszólításra kerül elő) és integet. Majd vigyor el, rajongó arckifejezés elő és újra Bogit bámulja :-) "Vigyázz, kész, rajt!" - kiáltja Bogi és tapsol. Picur vele kiabálja: "Vigyázz, kész, rajt!", majd ő is tapsol és körülnéz. Konstatálja, hogy már mindenki fut, így ő is feláll és elkezd felém futni, lobog keze-lába-haja és nevet-nevet-nevet. Én kitárom a karom, félúton jár, amikor ő is kitárja a karját és lekaszál minden más gyereket fut tovább lelkesen. A nyakamba ugrik, megölelget és már fut is vissza az újabb körre. Mindez háromszor. Az egészben az a jó, hogy minden kiskölyök nagyon helyes: van, aki csak félútig fut el és onnan integet az anyukájának, majd spurizik vissza Bogihoz. Egy kisfiú az első rajt után elkezd oda-vissza futkorászni és úgy kell leállítani a végén. Egy pici lány meg minden lépés után megáll rötyögni, egy másik meg legalább háromszor popsira ül futás közben. Írtó édesek mindannyian és mi, szülők boldogan figyeljük őket és együtt nevetünk velük. Pöttöm mindezt az autósüléséből figyeli, teljes komolysággal és odafigyeléssel, csak akkor nevet, ha a gyerekek ugrálnak :-) az tetszik neki. Persze mind a ketten borzasztóan elfáradnak, bónuszként Picur még nagyon éhes is lesz, így rászoktam, hogy az étrendjébe péntekenként vezetem be az újdonságokat, mert ilyenkor kb. mindent megeszik - most pénteken éppen egy nagy tányér póréhagymalevest sárkánylevest* vágott be jóízűen.
De a hétvége nem ért ezzel véget, sőt még csak péntek délután kezdődött, ugyanis wellness hétvégére mentünk anyósomékkal. Ebéd után Mama és Papa eljöttek Picurért és elvitték Gyulára, bamcsiba. Vagyis egy olyan szállodába, ahol volt gyerekmedence játékokkal, felnőttmedence bugyogóssal és még egy játszóház is, ahol volt egy tuti kis konyha is. Mit meséljek? Sétáltunk a hóban, beültünk a Százéves cukrászdába, Picur levest főzött a játszóházban (olyan tűzhelyen, amin a fazék olyan hangot adott ki, mintha forrna benne a víz! Picur le volt nyűgőzve) és persze fürödtünk és fürödtünk és fürödtünk. Picurról kiderült, hogy tud lebegni a vízen, szereti a pezsgőfürdőt ("Nézd Anya, bugyogok!") és a rántott husit. Meg, hogy imád bohóckodni. Na, jó ezt eddig is tudtuk, csak most nagyobb közönsége volt, szombaton este négyen figyeltük, amint bolondozik ("Nézd csak, Papa!"- így kezdte általában a mondanivalóját és mi már akkor röhögtünk). Pöttömről meg kiderült, hogy már tud nevetni vagyis hogy a vigyor mellé már jár hanghatás is - egyenlőre még nem a gurgulázó babanevetés, hanem egy mélyen a torokból jövő rötyögés, kábé olyan mint egy be nem járatott motor hangja, de nagyon cuki- illetve az is, hogy szeret nagykádban fürödni és már a kezével is kiválóan fröcsköl. Úgy tűnik, hogy mind a két gyerek szoros rokonságban áll a vizipókokkal :-)
Persze azért mindannyian megfáztunk, hogy ne legyen a hétvége annyira tökéletes, de azért Picurnak megígértük, hogy még visszamegyünk. Bamcsizni. Feltétlenül!
*Most mit csodálkoztok, Ti sohase főztök sárkánylevest? Pedig finom. Hogy pontosan milyen? Hát zöld! Nálunk minden gyerek tudja, hogy minden levesbe, ami zöld, legalább egy sárkányt belefőztek. Próbáljátok ki bátran!
