Közben meg tele vagyunk Picuros elszólásokkal, az utóbbi időben persze a bölcsiből hazahozott szókincs dominál, azaz a "Nézd, mit tudok!", "Nézd, mit mutatok!" és a "Hagyjál már békén!". Van idegesítő is, engem legalábbis nagyon zavar, hogy mindenre könnyen rávágja, hogy "nem tudom", ezt régen nem csinálta, inkább válaszolt, most meg sokszor akkor sem felel, ha tudja a választ... Van vicces is, például amikor kérdezek valamit: "Picur mikor jössz vacsorázni?" és lazán rávágja, hogy "Majd megtudod!".
Ráadásul mindent ért, ma Maczkó a Müllerben volt vásárolni és hazaérve közölte, hogy mindent meghozott már Mikulásra is, na, több se kellett Picurnak, egész este a Mikulást követelte és állította, hogy "képzeld, Anya, mindjárt jön a Mikulás", de végül meggyőztük, hogy még nem jön, csak majd, ami így önmagában hülyeség, ezért este már elmesélte nekem a saját verzióját: "Anya, a Mikulásnak fáj a pocija, tudod? És elment a doktor bácsihoz. Majd meggyógyítja. Utána majd jön!". Szóval már használja a képzeletét ezerrel és szép kis történetet kerekít minden köré.
A valóságnak persze van olyan szelete is, amit nem igazán akar elfogadni, ma délután például háromszor kérdezte meg, hogy hogy hívják a bogárkát és hiába feleltem, hogy muslinca, csak nem tetszett neki. Végül mégis köszönt neki: "Szia Linca bogárka, örülök, hogy itt vagy! Szia, szia! Menjél vacsorázni!"
